Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - Az új perrend-novella

8 szól általában. A javaslat igen helyesen megszüntetvén a külön semmiségi panaszt, általános elvül állítja fel e §-ban, hogy az ítélet elleni felebbezés által keresendő az orvoslás az ítélet hozataláig s az ítélet ellen felmerült alaki sérelmek ellen ; természetesen az is felebbezheti az ítéletet alaki sérelem miatt, a ki az ügy érdemében nem felebbez. Szabályul szolgál tehát, hogy az ítélet elleni felebbezés 1. az alaki s anyagi jogsérelmek orvoslata, 2. az ítélet előtti alaki hibák orvoslata is. Ez utóbbi alól kivételt képeznek némely birói intézkedések, melyek ellen az ítélethozatal előtt önálló jogorvoslattal élhetni. Ezekről a javaslat alább szól, s a német „Beschwerde" mintájára a felfolyamodást teszi e jogorvoslatnak. A 40. § elősorolja a semmiségi eseteket, melyekben felebbezés vagy felfolyamodás esetére a birói határozat megsemmisítendő. Taxatíve nincsenek felhozva, mert az utolsó o) pont alatt a lényeges alaki hibákat általában ide sorozza. A semmiségi esetek kimerítése — taxatíve — lehetetlen is; de általánosságban még sem fejezheti ki a törvény magát, mert a semmiségi eseteknek két neme van, t. i. a hivatalból észlelendő és a panasz folytán figyelembe veendő. Az utóbbiak okvetlenül taxatíve sorolandók fel, és nem szükségkép oly természetűek, hogy az egész birói eljárás vagy maga a határozat megsemmisítését szükségessé tennék, mert gyakran a felebbviteli bíróság újabb, helyesebb határozata a szenvedett sérelmet helyre hozhatja. A semmiségi eseteknek ezen fajai tehát a nullitas s a n a b i 1 i s kategóriájába esnek ; mig a hivatalból észlelendök nullitas insanabilist képeznek, és ezért némelyik fajuk a semmiségi per eseteivel azonos; hol t. i. a felebbviteli határidő lejárt, az ilyen semmis birói eljárás vagy határozat jogerőre emelkedése daczára is, külön per utján megdönthetö. A dolog természete azt kívánja, hogy a hivatalból észlelendő semmiségi esetek közt ezek is, melyeknél a két jogorvoslat — a felebbvitel és a semmiségi kereset — concurrálnak, taxatíve sorolandók fel. A javaslat hivatalból észlelendő semmiségi esetekül, s egyszersmind a semmíségi kereset eseteiül (a 40. másrészt a 25. és 51. §§-ban) sorolja fel a semmis hirdetményi idézés, a törvényes képviselő mellőzése, a megbízás nélküli eljárás eseteit. Ugyanígy a német bír. törvény. Különben lényegileg a római restitutio esetei s általánosan elfogadott elvek. A többi hivatalból észlelendő eseteket egy általános elv alá czélszerübben vonhatni, s a javaslat o) pontja egy kis stylaris változással az a) b) c) d) l) m) n) pontokat teljesen pótolná. Egyébiránt az n) pont helyett, mely azon esetet tartalmazza, ha a határozat érthetetlen, az Ítélet puszta kijavítása helyett annak pótlása, esetleg értelmezése iránti intézkedés behozatala által lehetne segíteni, a genfi perrend példájára.