Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)
1881/15 / 1. szám - Zur Lehre von Schadernersatz und Genugthuung nach österreichischem Recht. Bécs, 1880. [könyvismertetés]
69 hogy egyrészt tekintettel a 919. §-ra, mely azonban csak a szerződéstől való Önkényes visszalépés ellen irányul, gyakran vonakodnak helyt adni a kártérítési igénynek, és másrészt nagyon félénkek a kártérítési összeg kimérésében, csak ritkán ítélnek „teljes elégtételre", úgyszólván sohasem „az okozott sértés jóvátételére" ; pedig a törvény nemcsak feljogosítja, de határozottan kötelezi is a birót, hogy az okozott sértésért is ítéljen meg elégtételt. Az 1293. § kárfogalma sokkal tágabb mint rendesen hiszik ; a törvénykönyv szerkesztőinek szándéka szerint a testi sértéseket, szabadság, becsület megsértését, valamint a meg nem becsülhető jogoknak meghiúsítását is magában foglalja. Pfaff, Randával egyetértöleg, azt tartja, hogy az 1324. § szabálya nem alkalmazandó 1. pénzbeli tartozások lerovása körüli késedelemnél és 2. testi sértéseknél. Mindkét esetben tekinteten kivül marad a vétkesség foka; amott mindig a törvényes késedelmi kamat térítendő meg, soha több, itt mindig teljes elégtétel szolgáltatandó. Randa még egy harmadik nagy jelentőségű kivételt talál a törvénykönyvben. Hivatkozva egyrészt a cserére, adásvevésre, bérviszonyra stb. vonatkozó, másrészt a letéteményröl, megbízásról. haszonkölcsÖnröl szóló szakaszokban használt kitételekre, azt vitatja, hogy kétoldalú kötelem nemteljesitése esetében szintén mindig teljes elégtétel szolgáltatandó. Pfaff kimutatja, hogy ezen feltevés Önkényes ; a jegyzökönyvek nem mellette, hanem legalább közvetve ellene bizonyítanak; a törvénykönyv terminológiája a kártérítésről szóló fejezetben nagyon ingadozó lévén, egyes kifejezések használatából vagy nem használatából nem vonható biztos következtetés; különben is oly kitételek, melyek Randa elméletének támogatására használhatók volnának, tulajdonkép csak az 1047. és 1120. §-okban foglaltatnak (az 1014. és 1154. §§ inkább még ellene szólnak) pedig erős érvek kizárják itt is az azoknak Randa által tulajdonított értelmet. Randa elmélete, mely az osztr. kártérítési jogot egészen elvtelenné tenné, azonfelül még ellenmondásokra avagy következetlenségre is kényszerit, mert a letétemény és meghatalmazás szerinte az 1324. § alá tartoznak; ámde ezen szerződések a polg. törvkv. értelmében ellenszolgáltatás kikötése mellett, tehát mint kétoldalú kötelmi viszonyok is létesülhetnek; ilyenkor azonban ugyanezen elmélet szerint az 1324. § nem volna reájuk alkalmazható. Pedig az idevágó törvényhelyek (964, 966, 967, 1012, 1011. §§) megkülönböztetés nélkül szólnak. Miután szerzőnk még kimutatta, hogy a polg. törvénykönyv a bizonyítási terhet kártérítési perekben a tudomány által jelenleg is vallott elvek szerint osztja fel ; hogy a bizonyítási eljárásban, kivált a kár nagyságának kimutatása körül, számtalan esetben lehetne élni a becslő esküvel, ha az oly szabadon kezeltetik, mint az A. G. O. 214. §-a értelmében alkalmazható és alkalmazandó lenne; és hogy a törvénykönyv szerkesztői, kik a jegyzökönyvekben elég gyakran utalnak a bírói belátásra, a bizonyítékoknak sokkal szabadabb bírói méltatására gondoltak, .mint a hogy az osztrák gyakorlat azt már huzamosb idő óta alkalmazza : azzal végzi jogi véleményét, hogy nem javasolhatja a polg. törvk. II. r. 30. fejezetének átdolgozását. Az emiitett fejezetnek revisiója magában
