Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A szabadságvesztés-büntetés különféle nemeinek végrehajtása és a pénzbüntetés. Budapest, 1880. [könyvismertetés]

02 Irlandban a szabádságvesztésbüntetések végrehajtása a markrendszerrel áll kapcsolatban. A fegyencz javára hetenként egy-egy mark iratik a) kitünö magaviseletért, b) kitűnő szorgalomért a munkánál, c) kitünö szorgalomért a tanulásnál. Mig bizonyos számú markot ki nem érdemel, közvetítő intézetbe nem jut. A fegyencz a szerint a mint erkölcsi erejét megfeszíti, rosz indulatait s tunyaságát legyőzi, büntetésének szigorát enyhébbé teheti, sőt tartamát is rövidítheti. Az osztályozásra vonatkozólag a mi utasításunk azt rendeli, hogy az első osztályba a 24 évnél fiatalabb fegyenczek, a másodikba a 24 évnél idösbek, a harmadikba a visszaesők sorozandók. Hol van itt az irlandi rendszerben visszatükröző „erkölcsi gymnastika" lajtorjája? Pedig fegyintézeteink helyi viszonyai, a munkácsi kivételével, szerző szerint megengedték volna az ir-rendszer szellemének megfelelő osztályozás életbeléptetését, A fegyház-, börtön- és foghazrendtartás közötti különbségek, táblás átnézetben vannak egymás mellé illesztve. Kitűnik ebből, hogy igen sok tekintetben a fogház — a törvény rendelkezése ellenére — súlyosabb büntetés a fegyháznál. Például a fegyházbüntetésnél 8, a börtönnél 9, a fogháznál 10 fegyelmi büntetés alkalmazható, a nélkül, hogy az "egyes büntetések leghosszabb tartama a fegyház, börtön s fogház szerint rendszeresen csökkenne. Pedig a törvény kívánalma szerint a börtönben enyhébb szabályok alkalmazandók, mint a fegyházban, s a legenyhébbek a fogházban. A börtönrendtartás kiemeli, hogy a börtönben elhalt egyén hullája a rokonok kívánságára kiadandó. E kérdés a fegyházrendtartásban említve nincs. Szerző szerint ez csak arra magyarázható, hogy a hullát nem szabad kiadni. Az pedig már a büntetőjog elementaris fogaalmai közé tartozik, hogy a hulla büntetési objectum tárgyát nem képezi. De szerző még kimutatja azt is, hogy a szabadságvesztés büntetések tárgyában kiadott ministeri rendeletek határozott ellenkezésben állnak a törvény nyel. A btv. 37. §-a ugyanis azt rendeli, hogy a börtönre itélt rabok viszonyaiknak megfelelő munkát kötelesek végezni, de az illető munkanemek közül szabadon választhatnak. Ennek elleniben a fogházrendtartás 174. §-a azt tartalmazza, hogy a fogházban előforduló tisztátlanabb és nehezebb munkákat a rabok végzik. A börtönbüntetés jellegét el nem veszti, akár kerületi börtönben, akár fogházban hajtatik végre. A fogházrendtartás a munkanemek szabad választását nem respectálja. Intézkedése tehát törvényellenes. A büntető törvény 41. §-ával is ellentétben áll a rendelet. Az idézett szakasz szerint a bíróság ítéletében a fogházra ítélteket a munka alól felmentheti s megengedheti a saját költségen