Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat

404 törvényhozásnak feladata rendelkezni és nem magyarázni. Mindkét tétel nem egyéb, mint a törvény positiv rendelkezéséből levont negatív conclusio; ilyet azonban, ha tetszik, a gyöngébbek kedvéért minden § után lehet ragasztani. Különben a 10. § idézett tétele annyiban érdekes, mert az érvénytelenítő és bontó ok közötti elvi különbség félreismerésére vall. Mig egyrészről a házasság után beálló impotentia már nem lehet többé érvényességi akadály, hanem csak bontó ok, addig másrészt a megelőző impotentia a házasságot érvényteleníti és nem felbontja. 1G) A bigamiáról rendelkezi") i r. § második tétele17) ismét felesleges, sőt a »házassági akadályoké czímc alá foglalva téves magyarázatokra szolgáltat alkalmat. Altalán el van ismerve ugy a tudomány mint a positiv törvényhozások által, hogy bigamiáról, mint érvényességi akadályról, csak akkor lehet szó, ha a második házasság megkötésekor a házasságra lépők egyike érvényes házasságban élt, vagy más szavakkal, a második házasság érvényességének megbirálásánál csak a bigámia objectiv tényálladéka jön tekintetbe és nem a feleknek subjoctiv magatartása; azért érvénytelen lesz a második házasság, habár a felek a fennáll*') első házasságról mit sem tudtak, ellenben érvényes lesz az, habár ők a már jogérvényesen felbomlott, avagy valamely érvénytelenítő ok miatt jogilag létre sem jött első házasságot jogérvényesnek hitték (bigámia putativa). Az o. p. t. k.-nek azon rendelkezése azonban, mely a javaslat idézett tétele által átvétetik, annyiban zavarólag hatott ezen helyes felfogásra, hogy annak épen olyan jogi jelentőség tulajdoníttatott, mint az első tételnek, 18) és így ha a második házasság kötésekor az első házasság megszűnése nem igazoltatott, érvénytelennek tekintetett az, habár az első) házasság már a második házasság megkötésekor jogilag nem létezett. 19) Hasonló téves magyarázat elkerülése végett a második tétel itt egyszerűen törlendő és mint a bigámia megakadályozására vonatkozó elövigyázati rendszabály az anyakönyvvezetőknek irandé) elő. 16) Az impotentiára nézve is igen eltérő az újabbi törvényhozások felfogása. Az egyházjog szerint önálló és pedig részint közjogi (a mennyiben az absolut imp. köztudomásos), részint magánjogi akadály. A code civil egészen mellőzi. A zürichi törv. könyv szerint (190. §) nem akadály, hanem válási ok. A porosz Landrecht szerint egyrészt mint tulajdonságbani tévedés házassági akadály (II. lit. 1. 40. §) másrészt válási ok (II. tit. 1. 696. §). Leghelyesebb a szász polg. törv. könyv állás pontja, mely szerint a tulajdonságbani tévedés egyik esetét képezi. 17) »A ki már házas volt és ismét házasságra akar lépni, tartozik házassági kötelékének felbontását bizonyitani.« 18) A II. ^ első tétele az o. p. t. k.-vel egyezőleg ekként hangzik: »Kgy férfinak csak egy nővel, s egy nőnek csak egy férfival szabad ugyanazon időben házasságban lenni.« 19) Rittner : Das österreichische Eherecht 79. 1. és kv. Hasonló rendelkezésre találunk a zürichi törv. könyvbén (72. is.