Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 5. szám - A keresztény és izraelita között valamint az országon kivül kötött polgári házasságról szóló törvényjavaslat

400 eléggé mutatja, mily értéket tulajdonítsunk a fejezetekre való felosztásnak, eléggé mutatja, mily roszul ütött ki ezen az o. p. t. k.-vel szemben ezélba vett újitás, mely az anyag kezelését nem könnyíti, hanem nehezíti. Sajnálandónak tartjuk továbbá, hogy a javaslat épen semmi súlyt nem helyez a jogi mükifejezésekre és így az incorreet nyelvezet lehetetlenné teszi a finomabb jogi megkülönböztetéseket, mi azután a gyakorlati életben számos téves magyarázatra adhat alkalmat A javaslat pl. nem tesz különbséget a házassági kötelék megszűnése és felbontása között; pedig jogászilag beszélve csak akkor szólhatunk a házassági kötelék felbontásáról, ha az valamely elválási ok miatt szűnt meg. A házasság megszűnése generikus kifejezés, melynek három faja van: érvénytelenítés, felbontás és felbomlás. 3) Ezen általános megjegyzések után lássuk a javaslat egyes fejezeteit. A II. fejezet »Házassági akadályok« czíme alatt a házasságkötés feltételeit irja elö, illetve megállapítja azon személyes tulajdonságokat és viszonyokat, melyek házasságra képesítenek, avagy abból kizárnak. A há" zasság a jog vidékében jogviszonyként jelentkezvén, annak basisa első sorban az általános jogképesség; de ezen általános jogképesség a házasság ethikai és physikai lényegéhez, saját benső tartalmához képest megszorítást szenved s létrejön a házasságkötési képesség különös fogalma. A jogképesség megszorítása a házasságkötési jog terén a házasság lényegéből folyó követelmény ugyan, de ellentétben áll a jogrend másik főkövetelményével, az egyéni szabadság elismerésével. E két követelménynek összeegyeztetése és kiegyenlítése képezi a törvényhozás által megoldandó feladatot. Helyes lesz tehát a megoldás akkor, ha sem a házasságkötési képesség megszorítása nem fajul a szabad önelhatározási jog czéltalan sérelmévé, sem az egyéni szabadság nem részesittetik jogvédelemben ott, hol az akarat iránya erkölcsellenes. Ezek szerint a világi törvényhozás föelve a házasság érvényességi feltételeinek megállapítását illetőleg ekként formulázható : Minden oly körülmény, melynek fenforgása által a házasság erkölcsi vagy physikai lényege olykép érintetik, miszerint alaposan vélelmezhető, hogy a házasság e miatt, annak fogalmához képest, létre nem jött, vagy a társadalmi rend vagy a felek érdekében házassági akadálynak tekintendő. De ezen főelvhez képest minden akadály érvényességi akadálv (érvénytelenítő ok), mert minden oly körülménynek, mely az adott ismérvvel bir, szükségkép érvénytelenítő hatással kell bírnia. A házasságkötési jogban csakis ilyen akadályokról lehet szó; ellenben az olyan akadálvok, melyek nem a házasság lényegéből meritvék, hanem más, azzal semmi összefüggésben nem álló körülményből, nem itt, hanem külön törvényben vagy rendeletben állapitandók meg. Az ilyen akadályok aztán megkülön3) Lásd a javaslat VIII. fejezetét. Igaz ugyan, hogy az érvénytelen házasság, mint jogilag nem létező, meg nem szünhetik, de e kifejezésnél a factum határoz, mely jogi következményekkel jár.