Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A magyar állampolgárság megalapitása születés által

40 hazai jog tehát az atya állampolgárságának nem tulajdonít befolyást a törvénytelen gyermek állampolgárságára, hanem ezt egyedül az anya állapotától teszi függővé. Ezen szabály szintén római eredetű. A római jog szerint: „Lex naturae haec est, ut qui nascitur sine legitimo matrimonio matrem sequatur. Patrem sequi non potest, qui nullum habere intelligitur, quum is duntaxat páter sit iure civili, quem iustae nuptiac demonstrant."3G) A római jognak ezen szabálya a legczélszerübb is, melyet választani lehetett. Az anyaság tény, melynek bizonyítása rendszerint nem fog nehézségekbe ütközni. Az atyaság ellenben, mihelyt nem lehet a házasságkötésen alapuló jogvélelemre hivatkozni,37) mindig, vagy legalább többnyire bizonytalan és titokszerü, az állampolgárságnál pedig — mint már fentebb emiitettük — az államnak érdeke megkívánja, hogy az lehetőleg praecise meg legyen határozva, s hogy arra az atyaság és anyaságnak előzetes kérdéseiből bizonytalanság ne háramoljék. „L'état civil de toute personne — ugy mond Alauzet38) — est regié au moment de sa naissance par l'acte qui en est dressé." Alauzet, mint sokszor ugy itt is, lakonikus rövidséggel szól, de megjegyzései többnyire találók. E helyen is igazsága van Alauzetnek, ha nem is a lex lata, de a lex ferenda szempontjából. A születésen alapuló állampolgárság kell, hogy már az anyakönyvből kitűnjék. Anyakönyveinkben nincsen ugyan még külön rovat az állampolgárságra ; de az 1879. L. t. cz, azon intézkedése, mely szerint a törvényes gyermekek atyjuk, s a törvénytelenek anyjuk állapotát követik, minden esetre egyszerűsíti a kérdést, mert ugy a törvényes gyermekek atyjának mint a törvénytelenek anyjának nevei rendszerint kitűnnek az anyakönyvekből.30) A franczia jog nem követte a római jog példáját, hanem sajátságos rendszert fogadott el, melynek értelmében a törvénytelen gyermek honossága azonos lesz azon szülő honosságával, a ki öt elismerte. Ezen u. n. „reconnaisance" lényegesen különbözik a törvényesitéstöl, melyet hazai jogunk is egyik módjának ismer el az állampolgárság keletkezésének és megszűnésének. A különbség először is abban áll, hogy az „elismerés" visszaható erővel bir s ugy tekintetik, mintha csak nyilvánossá tenné a jogállapotot, mely jogilag már azelőtt is fenállott, de még tudva nem volt. „La reeonnaissance — mond Alauzet — déclare un fait; elle ne crée rien." 40) 36) L. 19. et 24. Dig. de statu hominum. 37) „Páter est quem instae nuptiae demonstrant." S8) Alauzet: De la qualité de Francais 1867. 7. 39) Jóllehet többnyire nem maga a'gyermekágyas asszony eszközli a bejelentést, mégis csak ritkán fordulnak elö tévedések. 40) Alauzet id. m. 5. 1.