Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 1. szám - A magyar állampolgárság megalapitása születés által

33 nak ir>) minősítjük, vagy pedig — mint szintén történik — azt egyértelműnek tekintjük az állampolgári tulajdonsággal, akkor a magyar törvény terminológiáját nem kárhoztathatjuk. Kifogásunk van azonban a 3. §. következő tétele ellen: „mindkét esetben akkor is, ha a születéshelye külföldön van." Nem azért kifogásoljuk azt, mert talán a területi elvnek akarnánk engedményeket tenni, hanem egyedül azért, mivel ezen tételt merően feleslegesnek tartjuk. A törvénymagyarázatnál rendszerint ezon feltevésből kell kiindulni, hogy a törvényhozó minden szót kellően megfontolt s azt öntudatosan és szándékosan használta ; miből azon általános szabály következik, hogy a törvényt ugy kell magyarázni, hogy az semmi feleslegest nem tartalmaz. u) Már most ha a törvénymagyarázat ezen szabályát a hazai törvény idézett §-ára alkalmazzuk, juthatunk-e egyéb következtetésre mint arra, hogy hazánkban az 1879. L. t. cz. megalkotása előtt a gyermek állampolgársága a születési helytől függött,15) s hogy a törvényhozó ezen történeti előzményre való tekintettel tartotta szükségesnek annak külön kijelentését, hogy a születési hely ezentúl irrelevánsnak tekintendő.! ( Ezen következtetés pedig nemcsak az 1879. L. t. ezikket köz-\VS vétlenül megelőző időkre nézve, hanem jogtörténeti szempontból is \^ téves lenne, mert minden rendelkezésre álló adat oda mutat, hogy hazánk a területi elvet sohasem uralta. A jogforrások nem nyújtanak ugyan erre nézve közvetlen felvilágosítást, de azoknak combinativ felhasználása kétségen kívül helyezi állításunkat. Nem tekintve azt, hogy a hazai jogban majdnem mindazok az előfeltételek hiányoztak, melyeknek alapján a külföldi államokban a területi elv kifejlődött : elég ha arra utalunk, hogy miben állott a magyar nemességnek legrendesebb szerzési módja, s hogy mikép történt az u. n. hallgatólagos honfiusitás (receptio tacita). A magyar nemesség közönségesen magyar nemestől való törvényes fiági származás által szereztetett meg, a nélkül hogy erre a születési hely bármi befolyást gyakorolt volna. Miután pedig minden magyar nemes kétségen kivűl 1S) Unger: System I. 508.; Cutler: The law of Naturalization 1871. 1. 1. 14) Unger: System I. 81. ,5) Ezen következtetés még más törvényünknek hibás terminológiájában is talál támaszt. Az 1S74 : XXXIII. t. cz. nem szól _ egyszerűen állampolgárokról, hanem különbséget tesz „az ország benszülott polgárai" es a honositott polgárok között. Igaz, hogy ezen terminológia már az 1848; V. t. cz. 2. §-ában is előfordul, de 18iS-ban ennek még annyiban volt értelme, a mennyiben az állampolgár (Civis Regni) kifejezés még csak ritkán használtatott s a rendes kifejezés az „Indigena" szó volt. Az „Indigena" szó pedig „indo"-ból egy ó-római előszóból s a csupán a participium és perfectumban használt „gigno" igéből van képezve s csakugyan annyit jelent, mint benszülött. Magából ezen szóból azonban nagyon téves lenne, a területi elvre következtetni. MAGVAK IGAZSÁGÜGY. XV. 1S81. 1. 3