Magyar igazságügy, 1881 (8. évfolyam, 15. kötet 1-6. szám - 16. kötet 1-6. szám)

1881/15 / 4. szám - A közigazgatási enquéte

290 A minister törvényjavaslatot akar az országgyűlés elé terjeszteni, de azt akár annak nagy fontosságánál, akár tárgya újságánál fogva előbb jónak látja néhány tudós vagy tudományosan mívelt gyakorlati szakember bírálata alá bocsátani; 10 — 20, esetleg még több szakember hallgattatik ki akár a kész törvényjavaslat, akár annak föelvei fölött s ez enquétenek neveztetik. Ámde az enquetek czélja nem annak kiderítése, a mit a szakemberek már tudnak, hanem azé, a mit még nem tudnak és szakember létükre sem tudhatnak. A kiváló tudós a történelem, a statistika utján igen sokat tudhat, de a jeles praktikus ennél még többet, jobban is tudhat, mert a viszonyokat az élet közvetlen elevenségében ismeri; csakhogy nincs oly kiváló praktikus, a ki egyénileg az összetett életviszonyok egészére, minden részletére ily tudomással dicsekedhetnék. Az enquetek segítenek e bajon. A tudóst összeköttetésbe hozzák az élettel, a gyakorlat emberét az egész, a teljes élettel. A mi enquetejeink többnyire abból indulnak ki, hogy néhány szakember már mindent tud. Az angol enquetek ellenben, a melyeket más népek is mintákul vettek s többé-kevésbbé követtek, a szakemberek felvilágosítására czélzó intézmények, melyekben a felvilágosításra a társadalom legegyszerűbb, a socialis létra legalsóbb fokán álló emberek is nem csak alkalmas, de nélkülözhetlen közegeknek fogadtatnak el. Látszik ez az angol enquetek alakításában. A parlament egyik vagy másik háza vagy a királynő rendszerint 15 tagból álló bizottságot küld ki, hogy egy bizonyos kérdésre (pl. mi az oka az indiai éhségnek, minő a munkások állapota, mi az oka a szén drágaságának, a vasúti szerencsétlenségeknek) a szükséges vizsgálatot megejtse, kihallgatásokat eszközöljön, adatokat, okmányokat gyűjtsön, szóval a lehető legteljesebb matériáiét állítsa össze, melynek alapján a feltett kérdés eldönthető. De e szakemberekből álló bizottság csak a kérdezésre van hivatva; a feleletet a tanuk adják. A különösen meghívottakon kivűi mindenkit tanúságra bocsátanak, aki vallomást tenni akar, s csak e nagyszerű eljárás után, mely néha a helyszínén, az ország különböző részeiben, szemlékkel is összekapcsoltatik, ad az enquetebizottság véleményt; sőt ezt sem mindig, a mennyiben a kérdést eldöntésre érettnek még nem találja. Az enquete-bizottság főfeladata tehát a kérdések feltétele (ezek azonban nem állapittatnak meg előre, hanem az egyes tanuk nyilatkozata szerint változhatnak), továbbá az alkalmas tanuk kiszemelése, kihallgatása, a vallomásokbani ellenmondásoknak szembesítés utján való megoldása. Mindehhez, de még inkább a vallomások utján