Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A gyámság és gondnokság

83 mellékbeavatkozó jogi helyzetét illeti, e kérdés eddigelé — egyes részleges kísérletektől eltekintve — rendszeres fejtegetés tárgyává nem tétetett, Schultze a kérdést egész teljességében felkarolja. Szerinte a fö- és mellékbeavatkozásnak egymással egyéb köze nincs, mint az, hogy kifejezésük második része közös. A föbeavatkozás által két per származik, melyek mindegyike tökéletesen független és egymáshoz csupán külső kapcsolatban állhatnak. Ennek ellenében a mellékbeavatkozás nem is kereset, új pert és új peres felet nem létesít. Csupán az egyik peres fél támogatására szolgál. A fö- és mellékbeavatkozás egymástól mindenben különböző intézményeinek téves egybefoglalása oka a fogalomzavarnak és forrása a controversiáknak. Kimutatja, hogy a rómaiak a két intézményt nem vonták ugyanazon kifejezés alá, és ez által menten maradtak az azonosításból származott tévedéstől. „Intervenire" alatt a rómaiak csupán a mai napság mellékbeavatkozásnak nevezett intézményt értettek. Helytelennek tartja tehát mindenekelőtt, hogy a német bírod, perrend „Betheiligung Dritter am Rechtsstreite" közös czím alatt mindkét intézményt együttesen tárgyalja, mert a föbeavatkozás nem jelenti harmadik személyeknek a jogvitában való részvétét. A föbeavatkozó a folyamatban levő jogvitában egyáltalán nem vesz részt, ha csak egyik fél mellékbeavatkozójává nem válik. A mellékbeavatkozás alapja az, hogy ámbár a fennforgó jogvitában hozott ítélet csak is a peres felekre nézve bir jogerővel, harmadik személyek a jogvita kimenetelében oly érdekkel bírhatnak, hogy czélszerünek és méltányosnak látszik részökre az egyik vagy másik fél javára való közreműködést megengedni. A mellékbeavatkozás tartalmának ekkénti meghatározása után Schultze megállapítja a beavatkozás alapelvét, annak előfeltételeit és a jogi érdek fogalmát. Kimerítően és a források alapos felhasználása mellett fejtegeti az intézményt a római és közös német jogban. Ismerteti a hannoveri, porosz, északnémet és későbbi perrend/ avaslatok vonatkozó rendelkezéseit, és végre magának a német birod. perrendnek határozmányait. Nézete szerint a „H a u p t parthei" és „N e b e n parthei" szerinti szokásos megkülönböztetés alapjában elhibázott, és a beavatkozás elméletében kifejlődött tévedéseknek szintén egyik oka. A peres fél mindvégig az marad, mig a mellékbeavatkozó éppen nem peres fél, tehát nem is „Nebenparthei", hanem a peres fél törvényileg jogosult képviselője. A mellékbeavatkozó azon viszonyát, hogy a peres fél támogatását czélozza, anyagi és nem perjogi értelemben kell felfogni, vagyis más szavakkal: a mellékbeavatkozónak nincs önálló anyagi joga, hanem beavatkozásánál fogva csakis a peres fél anyagi jogát védelmezheti. Perjogilag a peres fél képviselöjé-