Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A gyámság és gondnokság

81 indítja meg a keresetet, hogy azt illetékessé tegye, hanem akkor is, ha azon téves hitben indított keresetet, hogy az igénybe vett bíróság illetékes. Ez esetben a tévedés kizárja a prorogatióra irányuló akaratot, és következésképen felperes részéről is hiányzik a positiv momentum, mely a hiányzó illetékességet okszerűen előidézi, mert a puszta kereset-inditás még nincs okszerű összefüggésben az illetékességgel, és legkevésbbé akkor, midőn felperes tévedésben volt. Ha tehát ekként a kereset megindításának puszta ténye még nem azon positiv tényező, mely a prorogatio eseteiben a bíróság iletékességét megállapítja, azon következményhez kell jutni, hogy az illetékességnek még ez esetekben is már a kereset megindítása előtt fenn kellett forogni, mi a német birod. perrend azon szabályához vezet, hogy minden első fokú rendes bíróság minden keresetre nézve illetékes, azaz, annak tárgyalására és elintézésére képesített és jogosult. Ezen szabály azonban csak kettős korlátozással áll. 1. Bizonyos esetekben a nyilvános érdekre való tekintetekből, egy vagy több biróság a törvényhozó által kizárólagos illetékességgel ruháztatik fel. Ezen esetekben az igénybe vett biróság a felek előterjesztéseire és cselekményeire való tekintet nélkül hivatalból tartozik saját illetékességét vizsgálni. Ha magát illetéktelennek tartja, a keresetet vissza kell utasítania, a felek pedig egész a jogérvényes határozathozatalig a biró illetékességét a per bármely állapotában kifogásolhatják. 2. Azon általános szabály, hogy minden első fokú biróság általánosságban minden keresetre nézve illetékességgel bir, korlátozást szenved továbbá abban, hogy alperesnek — magán érdekeire való tekintettel — joga van, a biróság illetékessége ellen kifogást tenni. Ha e kifogást elmulasztja, a biróság határozatát mint reá nézve kötelezőt elfogadni tartozik, és ennyiben a jogvesztés elve (Praeclusions-Princip) csakugyan megáll, habár nem a Wach-Bülow által felállított értelemben. Fitting nézete szerint ugyanis nem az illetéktelen biróság válik a kifogás elmulasztása folytán illetékessé, hanem miután általánosságban minden első fokú biróság minden keresetben való eljárásra és határozathozatalra illetékes, a kérdés elméletileg ugy áll, hogy a bíróságtól a kifogás elmulasztása következtében az illetékesség meg nem vonatott. Ezen szempontból a tárgyi és helyi illetékesség törvényes szabályai csak azon értelemmel bírnak, hogy megmondják alperesnek, mely esetekben van joga az illetékesség ellen kifogást tehetni. Önként értetik, hogy felperes az általa igénybe vett biróság MAGYAR IG-USAGÜGY. XIV. 1880.1. G