Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - Döntvények kritikai fejtegetése. 1. [r.] Vajon a lényeges tévedés feltétlenül vonja-e maga után a jogügyletnek érvénytelenségét, vagy pedig csak azon esetben, ha menthető, kivált ha az illetőnek tévedését a másik fél roszakarólag idézte elő?

biró nyilatkozata pl. félreértés folytán valódi akaratát nem fejezte ki, érvényes ügylet a nélkülozhetlen akaratelhatározás hiányában nem jö ugyan létre, azonban a másik fél azon kárának pótlását (az u. n. „negatives Vertragsinteresse") követelheti, melyet szenvedett, minthogy joggal érvényes szerződés létrejöttét tételezte fel15). Végül még egy pillantást vetek azon jogesetre, mely jelen fejtegetéseimnél kiindulásul szolgált. A tudomány egyebek között akkor is lényegesnek nevezi a tévedést, ha valamely fél kétoldalú kötelmi viszonyt teremtő szerződés megkötésénél a viszonszolgáltaiás mennyiségében téved1G), tehát pl. adásvevésnél a vételár összegében illetve a megveendő árú mennyiségében vagy a vételtárgy nagyságában, kiterjedésében, térmértékében; e szerint feltétlenül semmis a vétel, ha annak tárgya mennyiségre, kiterjedésre kisebb, minta milyent a vevő a megállapított áron venni szándékozott és megvettnek gondol, (esetünkben */* házat és telket akart és gondolt venni, holott a vétel tárgyát képező ingatlan csak ház és telek) vagy viszont, ha az eladónak akarata magasabb árra volt irányozva, mint a melyet a vevőnek tényleg igért. Ezen elv igaz, első sorban a közönséges, vagyis azon esetre van számítva, midőn a szerződő felek az érintett lényeges kérdés iránt eltéröleg vélekednek, midőn tehát köztük csak látszólag létesül megegyezés," de a mint Windscheid 1T) helyesen megjegyzi, miután érvényes ügylet már akkor nem jöhet létre, ha csak egyik fél is tévedésben van valamely lényeges kérdés iránt, a szerződés természetesen nem kevésbé semmis „ha mindkét szerződő fél megegyezöleg tévedett, midőn tehát az akaratok szétágazásáról tényleg nem lehet szó". Ha jól értem a hiányos adatokat, épen ez történt a mi esetünkben : eladó ugy mint vevő a vétel megkötésénél azon téves feltevésből indult ki, hogy az annak tárgyát képező apai örökség 1/2 ház és telek, holott ténvleg csak 74; a szerződés tehát ez okból feltétlenül semmisnek tekintendő. 15) Ezen elvet, bár némileg máskép formulázva Ihering fejtette ki először „Culpa in contrahendo" czímü kitűnő értekezésében (Jahrbücher f. d. Dogmatik u. s. w. IV. k- 1 — 113. 1.) nagy hézagot pótolván vele a kötelmi jog rendszerében ; 1. iránta még Windscheid Pandekten I. k. 7(i. §. 3. j. II. 307. §. 5. j 311. §. továbbá Vangerow Pandekten III. G03. §. I. ?. és ThöJ Handelsrecht I. 57. §. 3. j. 1G) L. pl. Savigny i. m. III. 136. §. 275. Arndts Pandekten 23S. §. Windscheid i. m. 76. §. 8. j. és a római jogforrásokból a 1. 5-2. locati (19. 2.) / 17) I. m. 76. §. 8. j. * -