Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - Döntvények kritikai fejtegetése. 1. [r.] Vajon a lényeges tévedés feltétlenül vonja-e maga után a jogügyletnek érvénytelenségét, vagy pedig csak azon esetben, ha menthető, kivált ha az illetőnek tévedését a másik fél roszakarólag idézte elő?

hogy a tévedés nélkül az elhatározás gyakran teljesen elmaradt volna, az ily körülmények között nyilvánított akarat bizonyos esetekben legalább közvetve hatálytalan — és ha a tévedést az ellenfél roszakarólag idézte elő, illetve csalárdul felhasználta, a jog, mely nem tűrheti, hogy a csaló a rászedettnek kárával a maga előnyére fordítsa annak akaratnyilatkozatát, megengedi utóbbinak, kogy a csalónak az ügylet alapján tényleg szerzett igénye ellenében kifogást tehessen, továbbá, hogy álnok ellenfelétől az előbbi állapotnak visszaállítását követelhesse. És ha most ezen elvekkel összemérjük a polgári törvénykönyvnek ide vágó rendelkezéseit mily önkényeseknek, mily gyarlóknak tűnnek fel; nem is kerülhették el újabb köz- és osztrák civilistáknak szigorú Ítéletétu) de a mi különösen jellemző, már az öreg Zeiller is kénytelen bevallani12), hogy az ő közreműködésével létesült törvénykönyvnek ide vágó szabványai, melyek, mint maga kiemeli, a porosz 13) és franczia u) törvénykönyveknek hasontárgyú rendelkezéseitől is elütnek ha nem is következetlenek és igazságtalanoknak, de nagyon méltánytalanoknak látszanak és igy igazolásra szorulnak. Ezen igazolást a jogélet szükségleteiben, a forgalom biztonságában leli, mely, minthogy csak azt tudhatjuk meg mit nyilvánít az ember, nem mit lelke mélyében gondol és akar, mulhatlanul megkívánja, hogy az érthetően és határozottan tett akaratnyilatkozatot való gyanánt vegyük, az ügyletet tehát érvényesen létrejöttnek tekintsük, habár az illető fél akarata nem felelt meg a nyilatkozatnak. Zeiller azonban és az egész régi iskola nagyon tévedett, midőn azt tételezé fel, hogy a forgalom biztonságát csak ily erőszakos és önkényes módon, a jog sarkalatos elveibe ütköző szabványokkal lehet megóvni. Napjainkban minden müveit jogász ismeri a modern tudomány és törvényhozás által vallott azon elvet, hogy a jogéletben mindenki felelős nyilatkozatainak valóságaért és komolyságaért, hogy azért, ha valakinek a komoly eltökélésnek látszatával n) L. pl. a megsemmisítő bírálatot, melyet Wachter i. m. 140. skv. 1. a szász tervezetnek az oszt. polg. törvénykönyvtől kölcsönzött szakaszai felett gyakorol. L. továbbá U n g e r szavait i. m. II. 123. skv. lap. 12) I. m. IÍI. k. 39. 1. 13) L a n d r e c h t I. 4. cz. 75. és k. §§. figyelemre méltó kivált a 78. §. M) C o d e N. 1109. és 1110. cz.