Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - Döntvények kritikai fejtegetése. 1. [r.] Vajon a lényeges tévedés feltétlenül vonja-e maga után a jogügyletnek érvénytelenségét, vagy pedig csak azon esetben, ha menthető, kivált ha az illetőnek tévedését a másik fél roszakarólag idézte elő?

71 De azon esetekre is, melyekre a polg. törvénykönyv 871. és következő szakaszai tényleg számitvák, a viszonynak általok eszközölt szabályozása teljesen el van hibázva és e szabványoknak elfogadása vagy utánzása igen szerencsétlen eszme lenne. Az osztrák törvényhozó bennök nagyon fonákul a vétkesség momentumát, tehát büntetőjogi elemet, vont a kérdésbe, oly kérdésbe, mely tisztán a körül forog, vajjon létesülhet e jogügylet az azt alkotó akarat hiányában? Eljárásában egy, a római jognak félreértesén alapuló régibb elméletnek befolyása alatt állott, mely a mult században meg e századnak első évtizedeiben is számos nagy nevű képviselőt számított9) míg újabb kutatások és kivált S a v i g n ynak uttörő fejtegetései folytán10) tarthatatlansága nyilvánvaló lett és igy csakhamar a tudomány lomtárába került. A tévedésnek jelenleg a tudományban uralkodó, Savigny által megalapitott, újabb szerzők által egyben-másban módositott elmélete a következő tételekbe foglalható össze: ha valamely fél tévesenmást mintvalódi akaratot nyilvánit elhatározása gyanánt, vagy ha tévedés, félreértés következtében a felek között a tényleg hiányzó akaratmegegyezésnek külső látszata jő létre, a kérdéses ügylet semmis, feltéve, hogy a tévedés annak valamely lényeges pontjára vonatkozik; ezen semmisség pedig általános (absolut) hatályú, azaz mindegyik félhivatkozhatik reá, akarat illetve akaratmegegyezés hiányában egyáltalában nem létesülvén jogügylet; továbbá közömbös a kérdésnél az is, vajjon a tévedés menthető-e vagy nem, miután, habár elkerülhető is lett volna, tényleg még is hiányzik minden érvényes jogügyleteknek egyik nélkülözhetlen kelléke, t. i. az akarat illetve akaratmegegyezés. Ha a tévedés az indokra szoritkozott az ügylet magában nem semmis, mert a téves képzet által előidézett akarat elhatározás azért nem kevésbé valódi akarat; azonban tekintve, 9) L. ezen elmélet irántkivált Glück „Erläuterung der Pandekten cz. művének IV. k. 299. §. 10) I. m. III. k. 135—139. §§.