Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/14 / 1. szám - A faluközösség eredete. Ősi család és tulajdon. 1. közlemény

50 zottsága mérvétől, az egyéni lét szabatos határozottságának mérve foka függ. Kétségen kivűl való, hogy számtalan egyéb tényező, az egyház, a szellemi műveltség, a politikai szervezés s a társadalmi osztályok alakulata, a gazdasági termelés és forgalom módja — se sorozat végtelenig volna folytatható — mind felette lényeges mozzanatokat tartalmaznak az egyéniség kifejlődésének, fejlettségi fokának megmérésére. De, miként a statistika a társadalmi jólét és virulás, szövevényes, sokoldalú jelenségének kifűrkészésére, fokmérésére, a legegyszerűbb criteriumokat választja egységűi, mértékül, p. o. a gabonaárakat, úgy a társadalmat, a történetet, az emberiséget mozgató tényezők fejlődésének mértékéül ismét csak alapvető nagy kategóriák választhatók, melyek elemi egyszerűségekben áthatják a létnek minden viszonyát, s a melyeknek keletkezési folyamata az emberi társadalom öseredetével veszi kezdetét. Ámde az egyéniség s a család és tulajdon eszméi között ez a viszony forog fenn, akár bölcsészeti akár történeti szempontból tekintsük azt. Mindkettő az egyénneklegéletbevágóbb vonatkozásai, járulékai, tulajdonságai, s azért egymással is a legszorosabb kapcsolatban állók; viszont pedig mindketten az egyént határozók. Minél különváltabb, kizárólagosabb, szabatosabb, magában befejezettebb alakot öltenek az egyed családi és tulajdoni viszonylatai, annál inkább fejlődik egyénné, annál közelebb ért az egyéniség eszméjéhez. Az egyéniség kifelödése tehát magában foglalja a család és tulajdonnak mint tisztultabb, kizáróbb fejlettségét is. És minél alantibb fokón álló, minél fejletlenebb az egyén, annál homályosabb, határozatlanabb leend a család s a tulajdon jelenkezése is. Család és tulajdon eszerint lényegileg szét nem választható tényezők. Mindkettőnek aránylagos jelentékenyebb fejlettsége mellett, valamely adott időben, az egyiknek szabályozására nézve történhetnek módosító kísérletek, bizonyos változtatások, anélkül, hogy a másiknak körét érintenék; de ezek sohasem lesznek a dolog velejére kiható változtatások. Nagy történeti korszakokat véve fel, mindig szembe tünend ama benső egység, mely a kettő között fennforog; egy eszme fog mindkettőben érvényesülni, még akkor is ha formailag az egyikre nézve, s ez rendszerint a tulajdon, oly módozatok tartatnak fenn, melyek a családi szerkezetre nézve már rég meghaladtattak. Nagy hiba volna tehát az egyik tényezőt a tulajdont, különösen mikor annak ősi képződései vétetnek szemügyre, mint magában elszigetelt külön egészet tekinteni, mely magában hordja léte határozó criteriumait. Tényleg sem okozatilag, sem történelmileg nem választható el a család fogalmától és képződésétől,