Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/14 / 1. szám - A köteles rész. A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű Dr. Zsögöd Ernőtől. 6. [r.]
15 arra van joga, hagy az illető ügyleteket a melyek által a libertus vagyona az ö rövidségére kevesbült, a köteles részbeli hiánynak megve'teleül felbontsa (revocare), tehát fordulhasson azok ellen a kikkel a libertus az ügyletet kötötte1). E végre szolgáló keresetek az actio Faviana és az actio Calvisiana. Az actio Faviana meg az actio Calvisiana, ha a joghatályát vcszszük e két keresetnek, tökéletesen egyformák, és csupán alkalmaztatásuk némely feltételeiben van kűlömbség. Faviana actio a kereset olyankor a mikor tett a libertus végrendeletet, s ennélfogva a patrónus a hagyatékba a bononum possessio contra tabulas segélyén lépett2); ellenben Calvisiana actio a kereset akkor a mikor nincsen végrendelet s ennélfogva a patrónus a hagyatékba mint törvényes örökös lépett3). így a legutóbb felhozott példa-esetben, ha végrendelet hátrahagyása mellett mult ki a libertus, a melyben másoknak is hagyott valamit nemcsak a patronusnak, a patrónus hogy az egész 4000-nyi hagyaték az övé lehessen, contra tabulas b. p. segélyén lép fel, a 8000-nyi köteles részének 4000-nyi hiányára nézve pedig az actio Faviana-val fordul azok ellen, a kiknek javára a libertus a vagyonát 12000-el kevesbité; mig ha nincs végrendelet, ö tehát mint törvényes örökös kapta át a 4000-nyi hagyatékot, ekkor az actio Calvisiana-val keresi a hiánylatot. Legelső kérdés itt az, hogy milyen ügylete a libertusnak légyen az, a melynek tárgyát a patrónus a hagyatékhoz a köteles rész mennyiségének kitudása szempontjából hozzátudhatja, és a melyet akkor a mikor a hagyatékból a köteles része ki nem telik az actio Faviana és Calvisiana által felbontóra vehet A római remek jogirók e kérdéssel körülményesen foglalkoztak s a Digesták az erre vonatkozó fejtegetések összeállításának külön czímet szentelnek4). Az alap ösmérvet ők ebbe helyezik: si quid dolo malo liberti factum esse dicetur; továbbá; quodcunque in frau*) Si quid dolo malo liberti factum esse dicetur, sive testamento facto, sivé intestato libertus decesserit, quo minus quam pars debita bonorum adeorum quem perveniat, qui contra tabulas bonorum possessionem accipere possunt. cognoscit Praetor et operám dat, ne ea res ei fraudi sit- L. 1. pr. D. 33. 5. — Si in fraudem patroni libertus aliquid alienaverit, quatenus legitima pars deminuta est, revocandi tributam constat esse potestatem. L. 1. C. 6 5. 2J Si libertus in fraudem patroni aliquid dederit, dein defuncto patrono filius patroni acceperit bonorum possessionem contra tabulas liberti, an Faviana uti possit ad revocanda ea, quae alienata sunt ? Et est verum, quod et Pomponius probat libro octagesimo tertio, item Papinianus libro quarto decimo Quaestionum competere ei Favianam. L. 1. 8 27 D. 38. 5. . 3) Si intestatus libertus decesserit, patrónus adeundo hereditatem eius revocat per Calvisianam actionem ea, quae alienata sunt dolo malo. L 3. §. 3. D. 38. 5. 4) Tit. Dig. 33. 5. Si quid in fraudem patroni factum sit.
