Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

51 Kétségtelen, hogy az utószülottröl hallgató végrendelettel szemközt legkönnyebben s legalaposabban felmerül a gondolat, hogy tán nem tudott róla az örökhagyó- Hisz miért mellőzte volna azt, ki neki mit sem véthetett ? ígyen nőtte volna ki magát az exheredatio kis csirából jelentékeny intézménynyé. A római örökjog története átalánvéve bár lassú, de folyton következetes átalakulást tanusit a végakarat korlátozása felé a családbeliek javára. Ez kétségkívül egyik általános vonása a római örökjog fejlődésének, s e fejlődés folyamába esik az exheredatio története, Ezt a XII. táblás törvényen kezdve kell észlelni, E törvényben még az exheredatio formai korlátai is ösmeretlenek. Idővel bejött az exheredatio. De ez is eleinte enyhébb volt. Cicero szerint annakelötte nem volt szükséges a fiút névszerint kitagadni.46) Ide tartoznak továbbá a praetori újítások, mikről fentebb emlékezénk. Ezért mondja Pomponius (L. 120. D, 50, 18): Verbis legis XII. tabularum his, uti legassit familiae suae rei, ita jus esto, latissima potestas tributa videtur et heredis instituendi, et legata et libertates dandi, tutores quoque constituendi, sed id interpraetatione coangustatum est vei legum, vei auctoritate jura constituentium. A végakarat korlátainak eme folytonos növekvésében a legnevezetesebb pont az, a mikor a jogfejlődés mindama formai korlátokat, mik az exheredatio intézményében a végakarat elé rakódtak: többé nem eléglé. Erre vonatkozik a querela de inofficioso testáment o meghonosodása. Ez a köteles rész intézményének a tulajdonképeni bölcseje, s erre térünk most. 2. A querela de inofficioso tesfamento. (A gyermek, szülő s testvér anyagi igénye a végrendelet ellen.) Látni való, miként a páter familiasnak családja fölött szerfelett nagy hatalma volt. Személyi tekintetben mig gyermekeit potestásában tartá, ius vitae et necis. Vagyon dolgában kénye-kedve szerint kizárhatá azt mindenéből. Az exheredatio intézménye csupán erkölcsi behatásnak nyitott utat, minek foganatja a végrendelkező egyéniségétől függe. Ha ez lelki erővel birt és a környezet biráló szavát nem fogadja, védtelenek gyermekei. E jogállapot iránt sok lehet a vélemény. A család kétségbeejtő feláldozása az egyén rideg hatalom szomjának, mondhatni. Vagy : nagyszerű valósítása az igazságnak, miszerint igaz érzelmet s tiszta családi erkölcsöket is a szabad akarat földjében kell kikeltetni. De 46) Scimus antea et filium et filiam et alios omnes inter ceteros exheredatos scribere esse concessum. C i c. de oratore I, 38. 4*