Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

49 mikép ez újítás összefüggésben áll azon változtatásokkal, a mik a praetor részéről a törvényes örökjog terén ugyanily irányban tétettek. Az intestat öröklésnél is a civiljog szerint a gyermekek közöl csupán a suusok voltak hivatva. Itt is a praetor az, ki a liberi-t t. i. minden gyermeket egyaránt örökbe hivott. A római irók ez újításról átalán mint üdvös haladásról emlékeznek. így Gaius következő szavakkal vezeti be azok előadását; ,azonban a jognak ebbeli igaztalanságát orvosolta a praetori edictum.' 41) S igy bizonyos, hogy a praetor tulajdonképen a kor szellemét követte. A kor szellemében pedig e fordulat legkivált a patria potestas megváltozott felfogásában Összpontosulhatott. A római jogirókban az e m a n c i p a t i o-val, a mi által a fiu az atyai hatóságból kibocsáttatott, átalánvéve ugy találkozunk, hogy ezt az apa a fiu kedvéért s annak jóvoltára szokta cselekedni. Ez által lön a fiu önjoguvá (sui iuris), e nélkül hiszen egyébtől el is tekintve, semmi vagyonnal nem bírhatott.42) Innét a praemium emancipationis, hogy t. i. az apát a kibocsátott fiával szemközt a szabadon bocsátás hálája fejében bizonyos jogkedvezmények illették. Ősidőkben talán mindez megfordítva lehetett. Lehet, hogy akkor azemancipatio a fiu iránt nem kedvezés, hanem apai büntetés volt. Erre utal az emancipatio ősrégi formája, mely szerint hiszen az tulajdonképen nem is szabadon bocsátás, hanem eladás volt. S elvégre ősrégi időkben, a mikor az embernek vagyoni és társadalmi állása szorosabban összefüggött a családi kötelékkel, az emancipationak értelme inkább a kitaszitás, mint a felszabadítás jellegével bírhatott. Az idők szellemében a patria potestas s az emancipatio értelme iránt lassanként beállott változást követte hiven a praetör, a mikor úgy az intestat öröklésből, valamint az exheredatio intézményéből eredő jogokban a sulisokkal egyaránt részelteté az apának minden gyermekét. Természetszerű lehetett, hogy miután a suus és egyéb gyermek állása közt az élet a régi különbséget már nem tartá: ne ragaszkodjék ahhoz az örökjog sem. Követelte pedig ezt, nem csupán maguk az emancipált gyermekek érdeke, hanem a suusoké is. Azelőtt az apának, hogy suus gyermekét az örökségből kirekeszsze, két utja volt. Vagy emancipálta, mi által az az örökjogtól is elesett, vagy kitagadta. Míg az emancipatio bűntetésszerü kitaszitás volt a családból, nyilván az apa abbeli sújtó eljárása a közvélemény ellenőrzését kihívta. Mióta ám az emancipatio inkább a 41) Sed hae juris iniquitates edicto praetoris emendatae suntG. HL, 25. 42) . . , cum enim istarum personarum nihil suum esse possit. G. II. 90. MAGVAR IGAZSÁGÜGY. 1880 XIII. 1. i