Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

17 szülöttet azonban névszerint kell kitagadni, ekképen: qui c u m que mihi filius genitus fuerit, exheres esto. Utószülött gyanánt vétetnek azok is, kik elöle'pvén, mintegy újjászületnek sunsul. íme például, ha fiamat tőle való unokámmal együtt hatóságomban birom, miután fiam elöl áll, csupán öt illetik suus örökös jogai, bárha unokám is hatóságomban van. Ha ám a fiam elhal, vagy másképen kikerül hatóságomból, helyébe lép az unokám, s ez uton mintegy suusomul születik. Nehogy tehát végrendeletem ez által erejét vesztené, valamint fiamat ki kell vagy neveznem, vagy tagadnom, ki kell unokámat is, nehogy fiam eltalálván halni, s helyébe lépendvén unokám, megromolják a végrendeletem. — A ki, miután végrendelete megvan, valakit örökbe fogad . . . megromlik végrendelete, suusa születvén mintegy. Ugyanez áll, ha megnősül akképen, hogy neje a manusába kerül; hisz ez által leánya gyanánt suussá válik. Nem segit dolgán, bár akár a leendő nejét, akár kit majdan örökbe fogad, kitagadta volna is; mert hogyan lehetne szó kitagadtatásukról, holott a végrendelet tételekor még nem voltak suusa.' 39) Ezek nagyjában az exheredatio intézményének alapjai. Állott pedig ez intézmény nem csupán réges-régen, a mikor t. i. a végrendeletnek fentirt nyilvánossága kívántatott, hanem állott az Gaius korában is és tovább, mindaddig, mig a római jog fejlődése bezárkózott. Nyilván azonban, mihelyt a végrendelet többé nem volt nyilvános, az exheredatio sem nyujtá többé a régi biztosítékot a végrendelkező szabadsággal való kegyetlen élés ellen. A bűnnek czinkosa a titok, s az is, ki tán a világ szemébe átallotta volna igaztalan végakaratát odavetni, megválogatott tanuk előtt vagy épen zárt írásban fesztelenebbül kijelentheté, hogy: exheres esto. Azonban a történeti fejlődés a nyilvános végrendeletről a zárt végrendeletre nem volt épen átmenet nélkül, s a testamentum per mancipationem alakjában, mely arra következett, még mindig maradt annyi ünnepélyesség és nyilvánosság, hogy az a végrendelet komoly fontosságának tudatát ébren tartsa. A végrendelkezés alakiságainak ebbeli fejlődéséről is Gains tudósít. ,Hozzájárult — úgymond az in calatis comitiis s az in procinctu végrendelet előadása után — a végrendeletnek egy harmadik neme. A kinek sem gyűlésen, sem hadsereg előtt tett végrendelete nem volt, élte végóráját közeledni érezvén, jóemberére ruházta famíliáját, azaz összes mindenét, megkérvén : ennek ennyit, annak annyit oszszon majd belőle. Első két neme a végrendeletnek kiment a divatból s csak ez utóbbi maradt szokásban. De ez is másképen 89) G. II. 123 s köv.