Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 2. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Befejező közlemény

145 valamit elengedni köteles. — Ha a becsületes, de szerencsétlen adós sem tud szabadulni kötelezettségei alól, nyilván fekszik, hogy a jog ezt elveinek megtagadása nélkül a csödadósnak meg nem engedheti. A javaslatnak utolsó jogi érve sem különb az eddigieknél. „Az érdekek közössége igazolja az állam kényszerítő hatalmát, melylyel az egyesek cselekvési szabadságát korlátozza; az érdekek közössége igazolja a kényszerességet is, mely az egyes hitelezőket követeléseik egy részének elengedésére kötelezi." L. Indokok 116. 1. Nevezetes fogalomzavar. Az „érdekek közössége" államhatalmat igazol ugyan, de ez az államhatalom épp azért van, hogy az egyesek jogai tiszteletben tartassanak. Azért van az „egyesek cselekvési szabadsága" korlátozva, hogy az egyéni jog sértetlenül megállhasson és hogy harmadik személyek „cselekvési szabadsága" ne foszthassa meg az egyes hitelezőt jogai élvezetétől. Nincs a „materialis jogban", melyre a javaslat hivatkozik, olyan tétel, a mely megengedné, hogy a „közös érdekek" révén, hozzátéve még „a formai egyenlőséget" is, a többség rá erőszakolhassa akaratát a kisebbségre. Ha egy háznak vagy ingó dolognak tiz tulajdonosa van, kilenczen közülök nem kényszerithetik rá a tizediket, hogy jutalékát az övékével együtt adja el, akkor sem, ha az ár szembeötlő módon előnyös, még a tizedikre nézve is, és az „egyenlőség" a legformaibb módon meg volna tartva. A magánjog ép oly formán, mint a közjog, irtózik a „közös érdekek" olyan interpretatiójától, a mely az individuális önállóság tönkretételével a „többség" uralmát akarja megalapítani. Ha a közösség phisice megoldhatatlan nehézségeket okoz, ha öröklés vagy más oknál fogva szabályozása vagy megszüntetése elkerülhetetlen, akkor nem a „többség" uralmára bízza a jog a nehézségek megoldását, hanem előtérbe állítja a bírót, mert csak a birói hatalom pártatlanságában, a mely mindent, nemcsak „közös érdeket" mérlegel, leli azt a garantiát, a mely nélkül individuális jogokat feláldozni nem lehet. XXXII. Még azon „garantiákról" kell nyilatkoznom, a melylyekkel a javaslat a kényszeregyesség elfajulását meg akarja akadályozni.