Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 2. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Befejező közlemény

130 A kényszeregyesség tehát az értékesítésnél megkímél költséget, de a kezelésnél többet költ, mint a közönséges eljárás. Minő arányban történik ez, azt a viszonyok sokféleségénél fogva concrete kifejezni nem lehet. De a ki az e téren való tapasztalatainkat ismeri, az tudja, hogy az értékesítés concret ténye nem oly nyújtható valami, mint a „kezelés" elasticus fogalma. Egy 30,000 frtos in g a 11 a n n a k árverési kérvényeért 15 — 20 forintnál alig állapit meg ,többet a bíróság, és ha az egyébb árverési költség és dij 100 frtra is rúgna, — az értékesítés költsége 120 forint. Ám a kezelésé bizonyára több; ötannyi; gondoskodnak róla, a kik rá befolynak. — Ingóknál az értékesítést nem a bíró állapítja meg; de természeténél fogva is költségesebb. Csakhogy a „kezelés" ritka esetben lesz olcsóbb. Elég a bolt- és házbérre utalnom; a szellőztetés, porolás költségére, a segédek, a tömeggondnok dijára. A ki az életet ismeri, nem fogja ennélfogva kétségesnek tartani, hogy a kényszeregyesség nem lehet olcsóbb, mint az olyan csődeljárás, a melyben a csődvagyon kezelésére és értékesítésére a bíróságnak megadatik a szükséges ellenőrzés és felügyelet. A felszámolás, az ideiglenesség költsége egészen ugyanaz; és a mit a vagyonértékesítés czimén meg lehetne takarítani, az a vagyonkezelés révén kárba vesz. Azon nagyhangú kijelentések a kényszeregyesség olcsóságáról, közelről tekintve, fable convenuenek tűnnek fel. Nincs concret adatja egyetlen egy nemzet csödstatistikájának sem, a melyből a kényszeregyesség olcsóságára következtetni lehetneHa adatokat hoznak fel, hogy kényszeregyesség mellett jelentékeny a quóta, az még nem bizonyítja, hogy nála nélkül ahhoz hasonlót nem lehetett volna elérni. Még pedig azért, mert magában az institutióban nincs oly momentum, a melyből az olcsóság stringenter következnék. Igen kedvező körülmények között lehetséges, hogy költség megtakarítás áll elő. De ez 1—2000 frtnál többre alig rúg, ha a költséget tételesen analyzáljuk. Ily kisszerű megtakarítás a quótára latba eső befolyást nem gyakorol. Azért, hogy a hitelezők többsége 40 % helyett 41 %-et kapjanak, nem érdemes a kisebbséget arra kényszeríteni, hogy követelésének 60, illetve 59 perczentjéről örökre mond-