Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 2. szám - A magyar csődtörvényjavaslat. Befejező közlemény

a kereskedelmi testületek nem csak a szerencsétlen rendelet ellen zúdultak fel. Megtámadták magát az institutiot. Egyetlen egy védője sem akadt. Senkinek sem jutott eszébe benne egészséges vagy tovafejleszthető intézményt látni, a melyet a kereskedelem érdekében érdemes lenne fenntartani, a mint például a földbirtok érdekében érdemes volt a telekrendeletet fenntartatni. E g y h a ngulag követelte a csődtörvény ügyében kiküldött albizottság az institutió eltörlését, „mert" úgymond „oly eljárás, mely mellett tán az adóssal rokon egyérdekü vagy éppen összejátszó hitelezők többsége csak azért, mivel az adóssal tán színleg bizonyos csekélységben megegyezett, bármely más hitelezőt legjogosabb követelésétől, még pedig örökre megfoszthasson, már magában hordja a jogtalanság, tehát a tarthatatlanság magvát." (Orsz. Értekezlet, Ráth György 128. lap.) Az értekezlet plénuma magáévá tette albizottságának álláspontját. Rövid vita után eltörölte, a mint akkor hitték, örökre eltörölte az institutiot. Azóta két évtized tellett cl. Kiismerszettek csődtörvényünk eredendő nagy hibái és fogyatkozásai ; az eljárás lassúsága, a díjakkal űzött scandalosus visszaélések, a vagyonkezelés silánysága. De senki sem hangoztatta, vagy legalább nem lett szélesebb körökben hangoztatva, hogy a bajt a kényszeregyesség hiánya idézte volna elő. A reform kivánalmak]oly csődeljárást óhajtottak, a mely a hitelezőt gyorsan és olcsón hozzá juttatja pénzéhez; sem az országgyűlésen, sem az irodalomban nem volt senki, a ki a kényszeregyesség behozatalát sürgette volna. Annál nagyobb volt a meglepetés, a midőn azt az Apáthy-féle tervezet mégis behozta. Alantabb részletesen fogok a tervezet indokaival foglalkozni. E helyütt csak megjegyzem, hogy a Perez el Béla alatti enquetc-re kevés hatást gyakoroltak. Az enquéte, élén a minister, ellene nyilatkozott az újjitásnak, a minek következtében a törvénytervezetből ki is maradt. XXVI. Az eddigiekből kiviláglik, hogy a kényszeregyesség mellett jogéletünk múltját érvül felhozni nem lehet. Igaz, hogy a javaslat behozatalát nem is indokolja meg vele. Első sorban a külföldre hivatkozik, a hol a kényszer-