Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)

1880/13 / 1. szám - A köteles rész. (A m. tud. akadémia által jutalmazott pályamű). Bevezetés

13 Már puszta külső nyomon keresve is reá feleletet, észre venni: hogy a művelt világ jogai közöl, melyekben pedig a sarkelvek ugyanazok, az intézmény néhol van, néhol nincs^ Angolországban, az Egyesült-Államok jobbik részében nincsen,. Német-, Francziaországban meg például van. Sőt a régi Rómában azt látni, hogy bár ugyanazok a sarkelvek, melyek a maijogokban okvetetlen elemül mindenütt meg vannak, milyen a tulajdon egyénisége, javak forgandósága, a kötelmek, megvoltak ott is eleitől végig: köteles rész intézménye ám eleinte nem volt, később meg volt. Nyilván nem tartozhat hát jogunk okvetetlen eleméhez ez intézmény, mely ime — nem okvetetlen. Gyökerestül áll szemre ennek igazsága, feléje fordulvást ama felsőbb szellemi hatalomnak, mely a jog okvetetlen s nem okvetetlen eleme felett az osztás uralmát birja, más szóval annak a felebbvaló oknak, melyből a két elem kétfélesége nyílik. Már fentebb sem hitte tán senki, hogy azok a sarkelvek, melyek a mostani s a római jogban is okvetetlenek, ebbeli voltukat magától valami jogeszmétöl birnák, — mert magában véve bajos volna elhitetni: hogy lehessen jogi elv, mely végső valóságában ne az életbéli jelentőségére támaszkodjék. Mindnyájan tudjuk, hogy a jog emberek felfogásának a dolga; tudjuk, hogy e felfogás forgandó, s sarkában a jog is. S egy szélesebb pillantás azonnal meg is győz, hogy nem a jog az, mely saját okvetetlen elemének erejét adja, hanem más valami. Senki sem mondhatja, hogy a tulajdon azért egyéni, a javak azért forgandók,, a kölcsönt azért kell megadni, mivel maga a jog akarja igy Akarta ez más időben máskép is. Hanem korunk szelleme akarja, hogy ez elvek legyenek, s épen azért okvetetlenek, mivel oly szigorúan akarja, hogy nélkülök mai napság el sem lehetünk. Másfelöl a laesio enormis, a házasság felbonthatósága, a törvénytelen gyermek joga stb., épen azért nem okvetetlen, s annyiban nem az: mert s a mennyiben megfér korunk szellemével, ha igy, ha úgy vagyunk benne. S a jog okvetetlen elemének jelentőségével sem azért nem érdemes a jogban foglalkozni, mintha nem volna, hanem mivel felesleges. Hiszen jog tanulása nélkül is megannyiunk vérében van, mi az egyéni tulajdon, mi a javak forgandósága, a kötelem ereje; a nélkül tudja kiki, hogy ez másképen jó időre nem lehet, tudja isr