Magyar igazságügy, 1880 (7. évfolyam, 13. kötet 1-6. szám - 14. kötet 1-6. szám)
1880/13 / 1. szám - Die Vertheidigung in Strafsachen. Historisch und dogmatisch dargestellt. Bécs, 1879 [könyvismertetés]
102 engedni, hogy azon perjogok szerint, melyeknek értelmében a vádlott kitanítandó a vizsgáló, illetőleg elnöklő biró által, hogy nincs kötelezve a kérdésekre választ adni, mondom ezen perjogok szerint meg kell engedni, hogy a védő a válasz-megtagadást javasolhatja védenczének. De már azt, hogy a tett beismerés visszavonását is javasolhatja a védő, a mint szerző mondja, azt elvileg tévesnek tartjuk; mert igaz ugyan, hogy a vádlott nem kötelezhető arra, hogy az ellene szóló bizonyítékok összegyűjtését könnyítse, de arra sincs joga, hogy a bizonyítékok összegyűjtését nehezítse, akadályozza. De az ilyen túlzásokat is menti azon nemes hév, melylyel szerző az igazságszolgáltatásnak szolgálni iparkodik. A bűnösség megállapítására nizve azt tanítja szerző, hogy a bírónak sajátlag minden egyes esetben két kérdésre kell választ adnia: 1. Oly eset forog-e fenn, melyben a törvénynél fogva jogában állana az állam büntető hatalmát gyakorolni ? vagyis fenforog-e a törvény alá subsummálható cselekmény és nem áll-e ellent valamely a beszámítást kizáró körülmény? 2, Váljon értelmes jogérzete, lelkiismerete megengedi-e neki, hogy a vádlott személyiségével szemben használja is e hatalmat? A bírónak tehát nem csupán a törvénynek kell engedelmeskednie, hanem a törvénynek és lelkiismeretének. A törvény megjelöli azon eseteket, melyekben a bírónak büntetnie szabad, lelkiismerete azt mondja meg, hogy mikor kell büntetnie. Mi ezen tételeket nem tartjuk egészen aggálytalanoknak. Ha szerző velők csak a bizonyítékok szabad, teljesen szabad méltatását akarná nyomatékkal kiemelni, akkor nem szólnánk ellene egy szót sem. De ugy látszik, mintha többet akarna mondani, mintha azt mondaná, hogy habár törvény szerint büntetendő cselekmény forog fenn és habár törvény szerint a bűnösség is megállapítható, a biró mégis jogosítva legyen, mintegy conviction intime-je alapján felmentő ítéletet mondani. Ebben aggályt látunk ; mert értjük ugyan, ha a birót felruházzuk azon- hatalommal, hogy lelkiismeretes meggyőződéséhez képest alkalmazza a törvényt; de azt el nem fogadhatjuk, hogy a törvény fölé helyeztessék, akármilyen szépen hangzó phrázis alapján. És hogy szerző ezen aggályos felfogásnak hódolt, abban megerősít bennünket az, midőn támogatására Bindingre hivatkozik: „Es ist nicht gegen die Kompetenz, aber gegen den Beruf des Staates, Strafen zu verhangen, \vo sie entbehrlich sind". Csakhogy Binding egészen mást mond, mint a mire szerző czéloz. Bindingnek igaza van, hogy az állam, a törvényhozás csak azt a cselekményt fogja büntetendőnek nyilvánítani, melyre nézve azt czélszerünek tartja és nem fogja annak nyilvánítani, ha ez nélkülözhető. Igaz, de ezen választásra csak az államnak, a törvényhozásnak van hatalma, de nem a bírónak is. Az állam a
