Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - A dolus és culpa jelentősége a büntetőjogban

7 ben tekintve csak akkor alkateleme a bűncselekménynek, ha az az akaratból származott, tehát akart ténykedés, mi fölteszi egyrészt az akaratnak causalitását s másrészt a ténykedés önkénytességét, mely csak akkor forog fönn, ha a cselekvő öszszerüleg oly állapotban volt, hogy önkényt és nem tisztán kényszerűségből cselekedhetett; és ha az a létesült tényre nézve causalis, azaz ezt közvetlenül vagy közvetve létesité. Végre a bűncselekmény harmadik alkatelemét képezi a tény (factum, Ergebniss), mely alatt általában azon hatás vagy eredmény értendő, melyet a ténykedés a jogvilágban előidéz 'jogveszély, jogsértés). Sokan a ténykedés és téiry közt nem ismernek különbséget, részint mert a kettőt egynek veszik, részint pedig, mivel a tényt nem ismerik el a bűncselekmény lényeges részének; de ezek ellen szól a gyakorlati élet és tudomány egyaránt, mely a physikai világ terén is különbséget tesz működés és hatása, ok és okozat között. E tekintetben az erkölcsjogi világ sem tesz kivételt. Nem lenne nehéz a büntető jogban e különbséget az egyes bűncselekményeknél külön-külön feltüntetni; különösen szembetünöleg jelentkezik e különbség azon bűncselekményeknél, melyeknek befejezéséhez külső, érzékileg észlelhető eredmény kívántatik; de az u. n. alaki bűncselekményeknél is, melyeknek bevégzett létéhez nem kívántatik szemlélhető eredmény, létezik e különbség, t. i. a ténykedés hatásában a jogvilágra, pl. a becsületsértésnél a becsületsértő szó kiejtése, a bántalmazás, a ténykedés; az ebből származó társadalmi jelentőségű sértő hatás a becsületre a tény; még a bünkisérletnél sem hiányzik a tény, mely a jognak megkezdett sértésében nyilvánul; csak a jogsértés, a bűncselekmény bevégzéséhez megkívántató egész tény hiányzik itt. A ténynek szükségességét a bűncselekmény lételéhez s így annak alkatelemi minőségét legjobban bizonyítja egyrészt az u. n. vélt bűncselekmény (erimen putativum, Wahnverbrechen), hol a bűntettre irányuló szándék ténykedésekben is nyilvánul, s csak a tény hiányánál fogva nem létezik a bűncselekmény valóságban, hanem csak a gondolatban ; és másrészt ka vétkes bűncselekmény, hol ismét megfordítva a szándékon kívül létesült ténynél fogva és erre nézve létezik bűncselekmény. Ehhez járul amaz észrevétel is, hogy ha a bűncselekmény lételének megfelelő tény nem volna