Magyar igazságügy, 1879 (6. évfolyam, 11. kötet 1-6. szám - 12. kötet 1-6. szám)

1879/11 / 1. szám - Magánjogi felelősség másoknak cselekményei által vagy örizetünk alatt levő dolgok által okozott károkért

a vasúti társulat,14) mint a német birodalmi fötörvényszékek egyike egy rokon természetű esetben hozott marasztaló ítélet indokolására egyebek közt mondja, tartozik vagy magához váltani a vasúti vonal közelében fekvő épületeket stb. vagy tűrni, hogy a veszélyes tevékenységéből eredő károk megtérítésére szorittassék."15) Hasonló értelemben nyilatkozik a magyar jog szempontjából B o nc z („A közigazgatási törvénytudomány kézikönyve cz. művének II. k. 144 1.): „ A vasut-társulatok, úgymond, kötelesek a köz- vagy magán tulajdonon a vaspálya építése által okozott minden kárt megtéríteni, továbbá oly intézkedéseket tenni, hogy a szomszéd földek épületek stb. a vasút által sem annak építése közben, sem pedig később kárt ne szenvedjenek, az ilyen rongálásokért kártalanításra köteleztetvén." A fejezetnek második részében Sourdat a vasuti-társulatok felelősséget szállítási vállalkozók minőségükben tárgyalja. Kötelezettségük egészben megegyezik a többi fuvarozók felelősségével; azonban a vállalat sajátszerű természete miatt részben mégis különös szabályoknak képezi tárgyát. Az e tárgyú franczia törvények számos fontos kérdésben teljesen azonosak saját kereskedelmi törvényünknek ide vágó (a 422— 433. §§-ban foglalt) rendelkezéseivel. így a franczia és magyar törvények egyaránt semmisnek nyilvánítanak minden egyessé* get, mely a felelősség törvényes mértékének megszorítását czélozza ; míg viszont mindkettő szerint kikötheti a vaspálya, hogy oly árúknál, melyek a feladóval történt megállapodás szerint nyitott kocsikon fuvarozandók, azon károkért, melyek a fuvarozás ezen módjával járó veszélyekből eredhetnek, fele21) L. Seuffert Archív für Entscheidungen ctc. XIV. 208. I5) Ugvanezen elvek szerint ítélt legújabban az ausztriai legf. ítélőszék is egy az o eldöntése alá kerülő esetben (1878. febr. 7-én k. 76S"'. sz. i.) Az X. vasúti társulat vágánya csak 4 ölnyi távolságban van lerakva Y. házától; a vasúti vonalon közlekedő vonatok folyton annyira megrázkódtatják ezen házat, hogy idővel tetemes repedések mutatkoztak rajta; a legf. ítélőszék a vasúti társulatot az 1000 frtban megállapított kár megtérítésére kötelezi, bár alperes arra hivatkozott, hogy vasúti vonalát hatósági jóváhagyással vezette ezen irányban, és bár a perben nem állíttatott, annál kevésbé lett bizonyítva, hogy alperes akár a vasút építésénél, akár annak üzletében különben követett volna el valami hibát. (L. Alig. Österr. Gerichtszeitung 1878. évf. 49. sz.)