Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/10 / 2. szám - A bírói zálogjog némely kiterjesztéséről

85 számtalan ok közvetítheti, mely ok fenforog a között, a kiről meg a között, a kire a jog általszáll t. i. a jogelőd és jogutód között; például örökösödés, szerződés, birói Ítélet. De nyilván örök korlátját birja minden jogutódlás abban az elvben, mely senkiről több jogot nem enged másra, mintsem ö maga birt véle. Tulajdon átruházása és átszállása tárgyában ugyanezen elvet a római jog különösen is kifejezi következő szavakkal: id quod nostrum est sine facto nostro ad alium transferri non potest*), vagyis hogy a mi a miénk, az nem szállhat át másra magunk cselekedete nélkül. Ez más szóval annyit tesz, hog}r tulajdonjogot csupán arról lehet szerezni, ki maga igazán tulajdonos, valamint ezt a római jog megdönthetetlen igazságul őrizte, a mi alól minden kivétel csak látszólagos.2) Az osztrák polgári törvénykönyv szintén kiemeli, hogy átalában senki másra több jogot nem ruházhat, mint a mennyivel bir maga.3) Tulajdonjog átruházása és átszállása tárgyában szintén megtartja a római jog alapigazságát. De tesz ez alól kivételeket, a melyek valóságos kivételek. E kivételek közül némelyik az ingatlanokra vonatkozik és a telekkönyvi intézménynyel lügg össze. Ingókra nézve e kivételek a 367. szakaszban adatnak, mely szakasz igy szól: „Tulajdoni keresetnek nincs helve, valamely ingó dolog jóhiszemű birtokosa ellen, ha ez kimutatja, hogv azon dolgot vagy közárverésen, vagy valamely aféle forgalomra jogosított iparostól vagy fizetésért oly személytől szerezte, kire azt felperes használat, őrizet végett vagy bármi más czélból maga bizta. Ez esetben a jóhiszemű birtokosok nverik meg a tulajdont, s az előbbi tulajdonost csak azok ellen illeti a kártalanítási kereset, kik neki e részben felelősek.u Ide tartozik még a 368. §., mely igy szól: „De ha bebizonyittatik, hogy a birtokos vagy már a megszerzett dolog természetebői, vagy annak feltünóleg csekély árából, vagy elődének Ösmert személyes sajátságaiból, üzletéből vagy más viszonyaiból, annak birtoka jóhiszeműsége ellen alapos gyanút merithetett volna: mint roszhiszemű birtokos a dolgot a tulajdonosnak átengedni tartozik." >) L. 11. D. 50. 17. -) Ilyen pl. az, hogy a ki — mikor még nem volt tulajdonos — akkor tette az átruházást, bár maga később tulajdont szerzett, foganatosán nem perelheti azt, a kire előbb átruházta. Vangerow : Pandekten 334. §. 3) 442. §.