Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

1-9 melyekért a felelősség a vállalkozót terhelné; hogy a vállalkozó személyes tényéböl eredő kár eseteivel tüzetesen foglalkozik a VIII. evi pluvoise 21 -ki törvény 4. cz. a mely a prefecturai tanácsot bízza meg az ily esetekben támasztott igények elbírálásával: a fötörvényszék mindezen okoknál fogva illetéktelennek nyilvánítja a bírói hatóságot és özvegy Lefortnét igényével a közigazgatási hatósághoz utasítja.18) A magánjogi tudomány nehezebb problémái közé tartozik helyes megfejtése a következő kérdéseknek: kell-e az államot felelőssé tenni tisztviselői által hivatalos minöségökben elkövetett jogsértésekért és ha igen, mily feltételektől függjön az egyes esetekben ezen felelősség, továbbá váljon közvetlenül az állam ellen fordulhasson igényeivel a károsult vagy pedig csak subsidiarius legyen az állam kárpótlási kötelezettsége? El van ismerve mindenfelé a tudományban, ugy mint a gyakorlatban és a törvényhozásban azon elv, hogv maga a károsító megtéríteni tartozik az okozott hátrányt, ha ugyan a sértés személyes hibájából (hanyagság kötelességének teljesítésében, hivatalos hatalmával való visszaélés) ered, sőt ezen kártérítési kötelezettség meghatározásában a közönségeseknél szigorúbb elvek vétetnek alkalmazásba, azaz rendszerint már a culpa levis elégségesnek tartatik teljes felelősségének megalapítására, holott ó a sértettel nem állott szerződési viszonyban, mely már magában a diligentis patris f a m i 1 i a e d i 1 i g e n t i á j á t tette volna kötelességévé, valamint másrészt cselekvénye a különösen qualiíicalt delictumok egyikét sem képezi. Mindamellett e fokozott felelősség magában nem képes az államhatalom gyakorlóival szemben teljesen biztosítani a közönség érdekeit: a tisztviselő esetleg nem képes az okozott kárt megtéríteni, vagy a sértés neki be nem tudható, ö csak eszköz volt a felsőbbség kezében, — illetőleg a hiba a rendelkezésére álló munkaerő elégtelenségében, a hivatalos utasítások hiányosságában stb. rejlik. A jogbiztonság szükséglete, melv a tudományban és törvényhozásban azon elv felállításához vezetett, hogy jogsértésekért bizonyos körülmények között más személyek is tartoznak a közvetlen tettes mellett vagy helyett elégtételt nyújtani, legalább is oly hangosan követeli az államnak felelősségét saját közegeinek tevékenységeért, mint magánosokét gyermekeikért, meghatalmazottjaikért, munkásaikért stc Rendszerint szabad elhatározásunktól függ, hogy valamely magánszemélylyel vagy közegeivel ezen vagy azon jogi viszonyba lépjünk vagy ne lépjünk. Ha az illető közeg személyisége vagy állítólagos meghatalmazása 18) L. Le Droit 1877. évi 129. sz. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1878 IX. 1. 4