Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

44 szabályellenességért mindeddig nem tett illetékes helyen panaszt, annak a legkülönbözőbb oka lehetett. Legközelebb fekszik azon feltevés, hogy miután a levélhordó hibás eljárása neki mindaddig nem okozott kárt, jószívűségből vagy akár kénye­lemből is nem akart ez ügyben tovább lépéseket tenni; min­den esetre egyoldalú és önkényes a levélhordó által vont következtetés, ép oly önkényes, mint ha pl. néhányszor csak az előszobában tette volna le a pénzküldeményt vagy azt valamely cselédre bizta volna és minthogy a czímzett hamar­jában reá nem ért, e gondatlan eljárása miatt öt rendre uta­síttatni, már most azt következteti vala, hogy hallgatag fel lett hatalmazva, jövőben is ekkép cselekedhetni. De még ha he­lyes volna is feltevése, eljárása mindamellett hibás marad és felelősségét vonja maga után. A kormány ugyanis szükségesnek tartotta különös elő­vigyázati szabályoknak alkotása által a lehetőségig megóvni a közönséget, ugy mint magát az államot azon alkalmatlan­ságoktól, mik mindkettőjükre hárulnak, ha a postaközegek gondatlanságból vagy együgyüségböl oly személynek szolgál­tatnak ki pénzes küldeményeket, ki azoknak átvételére nem volt jogosítva; egyenesen arra utasította tehát a levélhordókat, hogy másnak mint a czímzettnek csak ugy adjanak át vala­mely pénzes levelet, ha az szabályszerű meghatalmazás birto­kában van, akkor is csak, ha ez iránt előlegesen kieszközölték a hivatal főnökének beleegyezését, mely természetesen gyanu­okok létében meg is tagadható. Ezen szolgálati utasítás az államkincstár érdekeit ép ugy, mint a közönségéit kívánja biztosítani és annak előnyeitől senkit nem foszthat meg az illető hivatalos közegeknek sza­bályellenes eljárása. Butot cselekvése tehát még akkor is meg­rovás alá esnék, ha alapos oka volt Moulinnénak hallgatag meghatalmazását feltételezni és a hibájából eredő kár meg­térítésére ö, valamint az állam, melynek szolgálatában a tényt elkövette, egyetemlegesen voltak kötelezendők. 77/. A vasúti társulat felelős a kárért, melyet valamely tiszt­viselője a feladónak okoz a\ által, hogy másnak szolgáltatja ki az árút, mint a kijelölt átvevőnek. E\en felelősség megálla­pítására elégséges, hogy az árú kiszolgáltatása megtörtént, a nélkül, hogy a\ átvevő ahhoz való jogát a vevéiiy birtokával igazolta, melyet a feladó a címzettnek átküldeni tartozik. 1873. évi október havában Rouceray, ably-i molnár, a nyugoti vaspálya társulatnak W.-Marines-i pályaudvarában 50 zsák lisztet, összesen 5000 kilót adott fel: a küldemény Bloch számlájára történt és Crefeldbe (Németország) Brunn és Grollemud czéghez volt czímezve.

Next

/
Thumbnails
Contents