Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

44 szabályellenességért mindeddig nem tett illetékes helyen panaszt, annak a legkülönbözőbb oka lehetett. Legközelebb fekszik azon feltevés, hogy miután a levélhordó hibás eljárása neki mindaddig nem okozott kárt, jószívűségből vagy akár kényelemből is nem akart ez ügyben tovább lépéseket tenni; minden esetre egyoldalú és önkényes a levélhordó által vont következtetés, ép oly önkényes, mint ha pl. néhányszor csak az előszobában tette volna le a pénzküldeményt vagy azt valamely cselédre bizta volna és minthogy a czímzett hamarjában reá nem ért, e gondatlan eljárása miatt öt rendre utasíttatni, már most azt következteti vala, hogy hallgatag fel lett hatalmazva, jövőben is ekkép cselekedhetni. De még ha helyes volna is feltevése, eljárása mindamellett hibás marad és felelősségét vonja maga után. A kormány ugyanis szükségesnek tartotta különös elővigyázati szabályoknak alkotása által a lehetőségig megóvni a közönséget, ugy mint magát az államot azon alkalmatlanságoktól, mik mindkettőjükre hárulnak, ha a postaközegek gondatlanságból vagy együgyüségböl oly személynek szolgáltatnak ki pénzes küldeményeket, ki azoknak átvételére nem volt jogosítva; egyenesen arra utasította tehát a levélhordókat, hogy másnak mint a czímzettnek csak ugy adjanak át valamely pénzes levelet, ha az szabályszerű meghatalmazás birtokában van, akkor is csak, ha ez iránt előlegesen kieszközölték a hivatal főnökének beleegyezését, mely természetesen gyanuokok létében meg is tagadható. Ezen szolgálati utasítás az államkincstár érdekeit ép ugy, mint a közönségéit kívánja biztosítani és annak előnyeitől senkit nem foszthat meg az illető hivatalos közegeknek szabályellenes eljárása. Butot cselekvése tehát még akkor is megrovás alá esnék, ha alapos oka volt Moulinnénak hallgatag meghatalmazását feltételezni és a hibájából eredő kár megtérítésére ö, valamint az állam, melynek szolgálatában a tényt elkövette, egyetemlegesen voltak kötelezendők. 77/. A vasúti társulat felelős a kárért, melyet valamely tisztviselője a feladónak okoz a\ által, hogy másnak szolgáltatja ki az árút, mint a kijelölt átvevőnek. E\en felelősség megállapítására elégséges, hogy az árú kiszolgáltatása megtörtént, a nélkül, hogy a\ átvevő ahhoz való jogát a vevéiiy birtokával igazolta, melyet a feladó a címzettnek átküldeni tartozik. 1873. évi október havában Rouceray, ably-i molnár, a nyugoti vaspálya társulatnak W.-Marines-i pályaudvarában 50 zsák lisztet, összesen 5000 kilót adott fel: a küldemény Bloch számlájára történt és Crefeldbe (Németország) Brunn és Grollemud czéghez volt czímezve.