Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 1. szám - A FRANCZIA BIRÓSÁGOK MAGÁNJOGI GYAKORLATÁBÓL

álom nyugtalanitását kárnak nevezni, melyért kártalanítás járhatna és teltéve, hogy a kártérítés elvei itt tényleg alkalmazhatók, mikép támaszthatta felperes keresetét egy a kártevőtől független harmadik személy ellen? Hogy az éji nyugalom is olyan érdek, mely védelemre — nemcsak a rendőrség, hanem a bíróság részéről — tarthasson igényt, az ugy hiszem csak azért lep meg bennünket első pillantásra, mert megszoktuk a jogi érdek fogalmát a vagyoni érdekre szorítani; igy tanultuk azt jogász korunkban és a ,vis inertiae' befolyása alatt később is megmaradtunk annál; ahhoz képest alakultak jogi fogalmaink, pl. a dolgokról, melyek szerintünk a „nem szabad természetnek... vagyoni értékkel biró testi darabjai" a kötelemről, vagyis azon „két személy közötti jogviszonyról,melynél fogva az egyik egy másiktól bizonyos vagyoni értékkel biró cselekmény teljesítését követelheti", a kárról, mely „vagyonbeli hátrány" s igy tovább végig az egész jogrendszeren. Nem lehet feladatom e helyütt belebocsátkozni azon kérdés fejtegetésébe, vájjon ezen hagyományos felfogás nem nagyon korlátolt és szükkeblü-e nem vezet-e minket számtalan ellenmondásra, midőn az elméletben a vagy önérdeket nélkülözhetetlen kellékének állítjuk a jogérdeknek, a gyakorlati életben pedig nem egy tényleges esettel szemben, ha csak némileg kifejlett jogi érzékkel birunk, jogi érdeket elismerni és igy a birói segélyt is megadni kényszerülünk, bár vagyoni érdeket a legnagyobb erőködés daczára sem lehet a kérdéses esetből kiolvasni.2) Ezen kérdés a jogrendszer leg2) Utalok pl. azon esetekre, melyeket U n g e r „Der revidirte Entwurf eines bürgl. Gesetzbuches für das Königreich Sachsen" 52. 1. felhoz ; Arndts „Civilistische Schriften" III. k. 448. 1., azt hiszi, hogy a kötelemnek általa adott definitiója : „Recht auf eine Handlung . . . . die einen VermÖgenswerth in sich schliesst oder sich darauf zurückführen lasst" ráillik ezen esetekre, melyekben ö sem vonakodik kötelezettséget elismerni; nézetét nem akarnám aláírni, mert, az általa felhozott példák egyikét nézve, a szerzőnek, ki valamely müvének kiadása iránt egy jó hirnevü kiadó czéggel szerződik, tiszteletdíj kikötése nélkül, érdeke a szerződés pontos teljesítése iránt nem csak abban fog állni, hogy megkímélje magát a költségektől, melyeket neki a műnek személyes kiadása es forgalomba helyezése okozna — gyakran talán ép erre nem is fektet nagy súlyt — hanem talán még sokkal inkább abban, hogy eszmeszülöttje gyorsan és oly csinos kiállításban lásson napvilágot, milyent csak épen az illető czég nyomdájában tudnak adni, meg abban, hogy épen ezen híres, a közönségnek általános bizalma által kitüntetett czégnek védszárnya alatt tehesse a siker némi kilátásával első lépteit az ismeretlen világban. Utalok azon példákra is, miket más alkalommal a „dolog' fogalmának megvilágítására felhoztam, 1. „A római jog tanulmánya Magyarországon^ czímü dolgozatomat, ezen folyóirat VI. k. 162—178. 1. Az Unger által közölt eseteket, valamint az általam említett példákat természetesen minden gondolkodó jogász könnyen sok mással fogja kiegészíthetni. MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1873 IX. 1. 3