Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS MÓDOSITÁSA. A m. kir. igazságügyministeriumban tartott értekezlet eredményei

165 XXXIII. A felebbvitel folytán az illetékes felsőbb bíróság a javaslat szerint a kifejlendökhöz képest vagy az érdemben határoz, vagy az alsóbb biróság határozatának feloldása mellett új tárgyalást és határozathozatalt rendel, vagy végre az alsóbb biróság határozatát megsemmisíti (271. §.). XXXIV. A felebbviteli jogorvoslat csak a határozat jogerőre emelkedése előtt használható. Előfordulhatnak azonban esetek, melyek oly flagrans jogsérelmet idéznek elő, hogy az ítéletnek alaki jogereje daczára mégis jogorvoslatot kell adni. Ha például valamely önképviseletre nem jogosított, vagy jogi személy törvényes képviselőjének mellőzésével indított pert vagy idéztetett perbe, s e hiba utólag helyre nem hozatott, vagy ha valamely félnek nevében egy harmadik meghatalmazás nélkül járt el s a hiány nem pótoltatott: a határozat jogerőre emelkedése után a javaslatnak helyes rendszere szerint sem felebbvitel, sem igazolás, sem perújítás nem vétethetik igénybe, mert az első csak a határozat jogerőre emelkedése előtt használható, a két utóbbi pedig az esetre nem alkalmazható. A javaslat segit ezen hiányon s ily esetben a törvényes képviselőnek és azon 'személynek, ki helyett valaki meghatalmazás nélkül eljárt, megadja a jogot, hog}' a határozat jogerőre emelkedése után legkésőbb 10 év alatt az eljárás megsemmisítését az általunk már felemiitett megsemmisítési kereset által a fentebb jellemzett eljárás mellett kérelmezhesse. (280. §.) , XXXV. Egészen újból szövegeztetett az „igazolásról"1 szóló fejezet, mely perrendtartásunk leggyengébb részei közé sorolható. Kettős czél felé kellett törekedni: Helyes szabályozást adni az igazolásnak és meggátolni a visszaéléseket, melyekre az igazolás természeténél fogva az ügy huzavonására törekedő félnek vagy ügyvédnek nyújt. Ez utóbbi gondolat képezi különben a vezérfonalat, mely a javaslatnak összes, az igazolásra vonatkozó intézkedésein keresztülvonul, a nélkül azonban, hogy a helyes igazságszolgáltatás érdekei visszaélések meggátlásának feláldoztattak volna. A javaslat taxatíve felsorolja, hogy tárgyalási határnap, perirat beadási határidőnek, továbbá felebbviteli eskü jelentkezési határidőnek, vagy eskületételi határnapnak elmulasztása esetében igazolásnak van helye, ha a mulasztó fél hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy a mulasztás vétlen volt. (292. §.) Ez tehát tágítás, és pedig, mint a gyakorlat eddig is kimutatta, indokolt tágítás a perrendtartásnak drákói, el nem háríthatott akadályt megkívánó szigorán. Az ügyvédnek vétlen mulasztása is szolgálhat az igazolás alapjául: ellenben nem kérhető az igazolás, ha az ügyvéd a mulasztást szándékosan vagy vétkes gondatlanságból követte el. (292. §.) A javaslat felsorolja továbbá azon eseteket is, melyekben igazolással nem lehet élni, s igy positiv és negatív irányában jelöli meg nagy praecizióval az igazolás körét. (293. §.) A határidő az MAGYAR IGAZSÁGÜGY. 1878 IX 2. 12