Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A POLGÁRI TÖRVÉNYKEZÉSI RENDTARTÁS MÓDOSITÁSA. A m. kir. igazságügyministeriumban tartott értekezlet eredményei

160 a gyakorlati élet más irányban fejlesztette ezen intézkedést s e részben inkább a jegyzőkönyvnek terjedelmessége mint a lapidaris rövidsége ellen lehet panasz, az első javaslatnak a jegyzőkönyv terjedelmes és kimerítő felvételét expresse rendelő határozata az új javaslatba fel nem vétetett, hanem a perrendtartás eddigi szabálya megtartatott, annyival inkább, mert a jegyzőkönyv terjedelmes felvételének elrendelése a járásbirósági személyzet tetemes szaporításának szükségét vonná maga után. XVII. A rendes eljárás szabályai lényegileg megtartattak a javaslatban. A közös ellenbeszéd beadására, a halasztásra, a percsomó beterjesztésére nézve a javaslat némely, az eljárást egyszerűsítő szabályt tartalmaz 118., 122., 123. és 126. §§-aiban. A jegyzőkönyvi eljárásban pedig a javaslat által felállított semmiségi keresetekben, ezeknek különös természeténél fogva, végiratot és ellenvégiratot enged meg. XVIII. A b zonyitá9Í eljárásban a javaslat nevezetesen megkönnyiti a külföldi törvények esetleges alkalmazását. A magyar bíró a 140. §. értelmében a külföldi törvényt, a mennyiben valamely vitás kérdés e szerint döntendö el, akkor is alkalmazhatja, ha a felek nem bizonyították, hogy a kérdéses jogszabály külföldön törvényerővel bír, de a DÍrónak mégis erről tudomása van. Külföldi okiratok továbbá eddig csak a viszonosság igazolása mellett voltak bizonyítékul elfogadhatók; a javaslat szerint e viszonosság vélelmeztetik s ezentúl a viszonosság fenn nem állása lesz esetleg igazolandó. Mindkét intézkedést a külfölddel való gyakori érintkezés tette szükségessé. XIX. A beismerés szabályai a javaslat által érintetlenül hagyattak, bár a korlátolt beismerés hatályának szabatos formulázása nem lett volna felesleges. XX. Az okiratokról szóló fejezetben lényeges változás történt. Eddig csak a fél által sajátkezüleg irott és aláirott okiratok birtak teljes bizonyító erővel. A javaslat a forgalom könnyítése szempontjából megengedi, hogy a kiállítónak sajátkezű aláírása egyedül is elegendő arra, hogy az okirat teljes bizonyítékul elfogadtassék (150. §.). Veszedelmesnek mutatkozott azonban ezen könnyítést a kölcsönkötvényekre is kiterjeszteni (152. §.), mert itt az intézkedés a visszaéléseknek tág kaput nyitna, holott más tények bebizonyításánál, pl. szerződési feltételek igazolásánál igen üdvösnek és nélkülözhetlennek mutatkozik. — A kereskedelmi könyvek általi bizonyítás az 1875. XXXIII. tczikknek megfelelően lett újra szabályozva. (155. s köv. §§.) XXI. A tanubizonyitásnál a javaslat a rendes eljárásban is megengedi a bírónak és a feleknek, hogy a tanúhoz az írásbeli kérdöpontokra történt kihallgatása után, új kérdéseket