Magyar igazságügy, 1878 (5. évfolyam, 9. kötet 1-6. szám - 10. kötet 1-6. szám)

1878/9 / 2. szám - A KERESKEDELMI TÁRSASÁGOK JOGI TERMÉSZETE

142 rendészeli kérdés Vo). Ha azonban a tagok határozata a testületet megszüntetheti, ügy ez csak is oly határozatról áll, mely egyhangúlag hozatott™), egyhangúság hiányában a bele nem egyezők jogosulva levén a testületet folytatni, föltéve, hogy a testület alapszabályai másként nem rendelkeznek 77). A mi a feloszlatott testületnek az adósságok fedezése után fen maradó vagyonát illeti, úgy az uralkodó nézet szerint az rendszerint mint u r a f o g y o 11 vagyon (b o n u m vacans) az államra száll78). E felfogás azonban ily általánosságban szintén helytelen, és nevezetesen a római jogban szintén támaszt nem talál. Némelyek ugyan hivatkoznak L. 5. Cod. de pagan. (1, ll)-re, azonban e hely csak azt rendeli, hogy a pogány isteneknek szentelt javak szálljanak a fiscusra s ez is csak annyiban, a mennyiben másként már intézkedés nem tétetett. Ez tehát pusztán singularis intézkedés, melyet általánosítani nem szabad. Különben is az idézett hely csak alapítványokról szól, s nemkülönben figyelembe veendő, hogy a sacrál javak mindig nyilvános jelleggel birtak 79). Nézetünk szerint a jogi személyek a fenmaradt vagyonra nézve ugyanazon szempont alá esnek, mint a physikai személyek. Valamint utóbbiaknál különbséget kell tenni, váljon az elhunyt intézkedett-e halála előtt vagyona fölött, vagy nem, ügy a jogi személyeknél is ily előzetes intézkedés (mely úgy az alapszabályokban foglaltathatik, mint közgyűlési határozaton alapulhat) mindig lehetséges, még a nyilvános testületeknél is. Ha ellenben ily intézkedés nem történt, akkor a jogi személyekre is a törvényes örökösödés analógiája alkalmazható, a mennyiben ugyanis azon testületeknél, melyek kizárólag a tagok magánérdekei miatt létesíttettek, a vagyon ipso jure a tagokra mintquasitör vényes örökösökre száll8o). Ily testületeknél tehát csak akkor száll a vagyon az államra, ha tagok absolute hiányoznak75) Ezzel természetesen nem akarjuk azt mondani, hogy az állam egy magántestületet saját akaratából meg nem szüntethet. Az állam, ha általában magánjogok fölött rendelkezhetik, ezt is teheti. L. D e m c 1 i u s i. h. 152. 1. 76) L. Windscheid Pand. I. 61. §. 2. jegyz. ") L. A rndts Pand. 45. §. 78) így nevezetesen Puchta Rechtslexikon III. 73. s k. 1. s egyebütl Pfeifer i. m. 39. §. Jolly Zeitschrift für deutsches Recht XI. köt. 321. I. Thöl Volksrecht u. Juristenrecht 52. 1. azelőtt ünger is System I. 316. 1. 79) L. Schmid Archív f. d. civilisüsche Praxis. 36. köt. 183. 1. 8") Eredményben azonos nézetben vannak M a r e z o 11 Grolman és LÖhr-félc Magazin IV. köt. 211. s k. 1. Kierulff i. m. I. 145. 1., Ma urenbrecher Pand. I. lf 0. §. A r n d t s Pand. 45. §., Windscheid Pand. I. 62. §. U n g e r Krit. Uebersch. VI. 179. 1. Demel ius i. h. 157. 1. R e n a u d i. m. 180. I. A n s c h ü.t z-V Ölderndorff Kommentár zum Alig. d. H. g. b. U. 14. 1. és mások.