Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)

1877/7 / 1. szám - Az igazságügyministeri értekezlet a váltóeljárás tárgyában

áital egyik vagy másik concret esetben túlszigort parancsoljon. Az ügygondnoknak a gondnokolt aláírására vonatkozó tagadásának hordereje tehát a bíróság által szabad belátása szerint mérlegelendő. IX. A váltóeljárásra tartozó per Ítélet által fejeztetik be. Azon felek, kik ugy ezen perdöntő Ítélet által, valamint a per folyama alatt hozott közbenszóló végzések által magukat jogaikban sértve érzik, perorvoslattal élhetnek. A rendelet a közönséges perrendtartásban meghatározott perorvoslatok.it megtartotta. Ezek: a felebbvitel, az igazolás és perújítás. 1. A f e 1 e b b v i t e 1 n e k két neme van a váltóeljárásban is: a felebbezés és a semmiségi panasz. A felebbezésa rendelet szerint azon rendes perorvoslat, mely által valamely birói határozat megváltoztatása végett a felsőbb bíróság e!é hozatik. A közönséges perrendtartás szerint a felebbezés nem minden határozat ellen engedtetik meg. Ezen tilalomnak hátrányai annyira k öztudomásuak, hogy a rendeletnek azon intézkedése, mely szerint a felebbezést minden határozat ellen — kivéve azokat, melyeket mint nem felebbezhetőket külön kijelöl — megenged, indokolásra és megalapításra nem szorul. A váltóeljárásban tehát a felebbezés oly perorvoslat, mely minden esetben, midőn anyagi jogsérelemről szó lehet — s ennek orvoslására más különös eszköz kijelölve nincsen, pl. a sommás végzés ellen kifogások — használható, akármily az anyagi jogban gyökerező indokból felebbez is a fél. Meg van tehát engedve a felebbezés oly Ítéletek ellen is, melyek által a másodbiróság az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyja. Ez nagy és fontos eltérés az eddigi váltóeljárástól, mely csak különböző ítéletek mellett engedte meg a felebbezést a harmadbirósághoz. A rendeletnek ezen intézkedése folytán jogérvényes végitéletet nem oly hamar nyerhetnek a felek, mint a régi eljárásban. Nem volt szabad ezen intézkedés fel vétele vagy mellőzése körül szem elöl téveszteni azt, hogy a rendelet egy új törvény alkalmazásának szabályait határozza meg, s hogy új és annyira gyakorlati törvény, mint a váltótörvény alkalmazásánál fögondot arra kell fordítani, hogy legyen egységes értelmezése, egységes alkalmazása e törvénynek. Kerülni kell minden oly intézkedést, mely lehetségessé teszi az anyagi törvénynek kétféle interpretatióját és ha nem lenne, teremteni kell oly jegeczedési központot, mely tekintélyivel és ellenállhatlan nyomással is a jogegységet biztosítja. Ez csak ugy lehetséges, hogy a legfőbb ítélőszék még akkor is mondhat ítéletet, ha a két alsó biróság összhangzólag itélt. A felekre ez által semmi hátrány sem háramlik, mert két egybehangzó Ítélet alapján kielégítési végrehajtást is (63.§.) nyerhetnek. Azon egyetlen körülmény pedig hogy megtartassák az eddigi váltóeljárásban dívó rendelkezés, mely ugyan