Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)
1877/7 / 1. szám - A nyilvánkönyvek közhitelessége
12 Megczáfölják azokat, a kik a régi betáblázások utódját látják a telekkönyvekben és a telekkönyvi bejegyezvénvekben más mozzanatot nem vesznek észre, minthogy az a jogszerzőnek bizonyos elsőséget biztosit későbbiek ellen. Megczáfölják azokat is, kik a bekebelezési elméletet egész jelentőségében s következményeivel elfogadni nem akarják, vagy nem merik és a telekkönyvi bejegyezvényben nem látnak egyebet, mint csak nyilvános bizonyítékát a jogügyletnek, mely a felek közt köttetett. A zálogjog körül hajlandók talán a bekebelezési elméletet elfogadni, mert azt még sem állithatják, hogy „bejegyzés nélkül is lehet jelzálog", de tulajdonjog szerzése s átruházása körül nem a bekeblezést, hanem a traditiót és a birtokot tartják a lényegesnek és a telekkönyvi bejegyzésnek csak azt a hatást tulajdonítják, hogy az a tulajdonosnak minden harmadik ellen érvényesíthető jogot ád.12) E felfogás a telekkönyvi rendszer helyes elméletével össze nem fér. Csak a b e k e b 1 e z é s i elmélet felel m e g a közhitelesség kívánalmainak, mert csak ez zárj a ki azt, hogy ugyanazon ingatlannak egyszerre két tulajdonosa lehessen: a természeti és nyilvánkönyvi tulajdonos. E bekeblezési elméletet fogadták már el az 1847-ben készült magyar telekkönyvi törvényjavaslat szerkesztői is, midőn kimondották: mindaddig, míg a birtokváltozás bejegyezve nincsen, birtokosnak az tartatik. kinek részére a birtok telekkönyvileg irva van.13) Legfőbb bíróságaink gyakorlata, habár egyes ellentétes döntvényekre könnyű rámutatni, (de a potiori fit denominatio) mint az alább idézendő döntvények tanúsítják, a bekeblezési elmélet terén áll, a tényleges s a telekkönyvi tulajdonosnak összeütközése esetén a telekkönyvi tulajdonosnak ad igazat.11) *') E jognézet nem csak bíróságaink nagy részében, hanem az elmélettel különösen foglalkozó jogászkörökben is követökre talál, mint azt a magyar jogászgyülés vitái az elbirtoklás kérdése felett igazolják. 13) 1847-ki országgyűlési irományok. 61. sz. a. M) A legfőbb itélöszéknek 1872. jun. 13., 12. sz. a. határozata: „A tényleges birtokok ingatlan javaknál a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonost illeti: (Döntvénytár VI. k. 84. L). Ugyancsak 1874. ápril 2!). 3327. sz a. határozata : „A telekkönyvi tulajdonos még azon esetben is követelheti a birtokot, ha az ö czime előzőjétől viszteher nélkül nyert ajándékozáson a birtokos czíme pedig ugyanazon előzővel kötött adásvételi szerződésen alapszik. (U. o. XII. k. 47. 1.)
