Magyar igazságügy, 1877 (4. évfolyam, 7. kötet 1-6. szám - 8. kötet 1-6. szám)
1877/8 / 6. szám - Miből áll az ügymenet (actus) a közvégrendeletek fölvételénél?
506 vizsgálni. Tényeket és indokokat tartalmaz, melyeket az esküdteknek kell szigorúan megvizsgálni és a legkisebb részben is az előterjesztett bizonyítékkal Összehasonlítania. Ha jogi hiba van benne, nem nagyobb, mint egy gombostű fője, a bíró, azt semmisnek nyilváníthatja, és ezen szabály tovább alkalmazása által, ha az esküdtek ugy találják, hogy az abban felhozott tényállítások vagy indokok előadása, melyek a vádl-evél legfontosabb alkatrészei, nem vágnak Össze a felhozott bizonyítékokkal, akkoron kötelességük azt vagy teljesen halomra dönteni, vagy pedig a vádat csekélyebb büntetendő cselekményre korlátozni, mint a korona ügyvéde tette vádlevelében. Emberölési esetekben az esküdteknek a legszigorúbb kegyetlenséggel kellene a vádlevelet taglalniok, mert oly esetekben a vádló, a „korona" legkönnyebben túloz, habár ép oly esetekben a leglelkiismeretesebb pontossággal kelleni eljárnia. A való az, hogy évek előtt a korona szomjazott a vádlottak vére után és a vádlevelek oly értelemben fogalmaztattak és még ma is olv hatalmas a praecedens hatása, hogy a korona vagyis valamely ügvvéd segédje, kit „koronául" elfogadni megelégedünk, még mindig megtartotta kétértelmű, túlzó kifejezéseinek halmazát, különösen az indokok felfejtésében, holott az indokok hűséges előadása csaknem a legfontosabb része a vádlevélnek. Bármily rosszat és esztelent honosított a jogi clique törvényszékeinkben meg, a koronaügvész tiszta kötelessége, hogy a nemzet előtti eljárásában, az esküdtek elé és ezek képviselik a nemzetet, nem egv, hanem 12 példányát a vádlevélnek terjeszsze elő és pedig mielőtt a korona ügvésze ajakát felnyitja a vádlottat vádolni. A bírónak nincs erösebb nincs egyéb joga e vádlevélhez, mint az esküdteknek, és az egyes esküdtnek van. A mi az okmány jargonját illeti, én ugy találtam, hogy józan ember mégis csak képes a csürt-csavart szóhalmazból a tényeket és az indokokat, melyekkel a „korona" a vádlottat vádolja, kiolvasni. Mint az ügyek állnak azonnal utána kellene látni, hogy e bajon segítsünk. Minden clique, legven az bármily tisztességes, a nvilvánosság ellensége volt bizonyos furcsa időkben. Sok esztendő előtt a papságot kényszeríteni kellé a nemzetnek, hogy imáikat „a nép által érthető nyelven" mondják el. Nemzet versus Clique. Ezután arra kellé a cliquet kényszeríteni, hogy szerkeszsze Angolhon törvénveit angol nyelven. Nemzet versus clique. Lassanként arra kényszeritettük a cliquet, hogy adják föl a legrosszabb latin és legrosszabb franczia szólás zagvvalékának használatát, mely a nemzetben valaha csak hallatszott, és fogalmazzák törvényszéki okmányainkat és iratainkat angol nyelvben. Nemzet versus clique. És íme most komolyan azt állítják, hogy a „korona," a brittek szabadságát és életét támadja meg oly nyelven, melyet az esküdtek, a nemzet nem ért, habár a nemzetnek kell ítélni mindkettő, a vádlott és a korona fölött. Itt az idő, hogy utánozzuk őseink bölcseségét és tiporjuk ki, gázoljuk ki e negyedik butaságot. Nemzet versus clique. Mindez azonban csak később veendő tekintetbe. Jelenleg nyíltan alkotmányos jogok alapján állok. A nemzet nyilt törvényszékben kérte a törvényszék elnöklő birájától a vádlevél másolatát és az tőle megtagadtatott. E kérelmét a nemzetnek ezennel hangosan ismétlem hasábjaiban, hogy a nemzet azt lássa, jargon vagy nem jargon és hasonlítsa össze a hasábjaiban közzétett tanúvallomásokkal. Természetes, hogy kérelmem nem irányozom egy bizonyos úrhoz. Több másolata létezik e vádlevélnek. Nem kétlem, hogy egyik másik igazságos ember, ki erre képes, beküldi önnek példányát. Komolyan reménylem azt szórói-szóra nyomtatásban látni. Addig is azonban fentartom megjegyzéseim, mivel az eset érdeme nincsen előttem, ép oly kevéssé, mint az az eljárás folyama alatt a nemzet előtt (az esküdtek előtt) nem volt! Alázatos szolgája Carles Reade.
