Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)
1876/5 / 1. szám - Az utolsó fejvesztés Magyarországon
82 sulván : az általa elkövetett bűnéért és büntetésért s másoknak ez által adandó hasznos példáért, 1834-ik év november hó 28 án a^ Károly föherczegi, mint vérhatalommal biró béllyei uradalom részéről, tekintetes nemes Baranyavármegyében kebelezett béllyei várban tartott tek. büntető uriszék alatt következő Ítélet alá vétetett. ítéltetett. A vádolt rabszemélynek hitelesített önvallomásából, az ellene feladatott gyilkolás kétségen túl bevalósulván ; miután annak védelmére előadott azon okok és körülmények, „hogy e rabszemély a megölt vándorló legényt, mint méz tudatlan fiatalt, könyörületességböl s felebaráti szeretetből magához hálásra fogadván, ez által a vándorló legénynek bátor és költségnélküli szállást adott, másnap reggel pedig vele útnak indulván, öt nem gyilkolni eltökélt szándékból, hanem Herczegszöllösön levő dolgának teljesítése végett elkísérte, és vermelő kapáját és egy darab vasat e kapájának megcsináltatása végett, testvér Öcscsének baltáját pedig a dühös kutyák elen való védelmezéseért magával vitte, ezen útjában a rabszemély erényi (morális) tehetségét felülhaladó indulatból a vándorlót megölvén, az ennél talált és a rabszemély által az erdőben elrejtett bútorát épségben hagyván, egyedül csizmáit vitte el, és a megöletett testén az orvosi vizsgálatkor talált csonkításokat a holt testnél levő sertések vivén végbe, a rabszemély ezen általa azonnal megbánt tettét vétkének önkénytes bevallásával feladta, és ez által jobbulásának s töredelmességének nyilvános jeleit adta legyen"—: a felperes által terhelő észrevételekkel, hogy t. i. a rabszemély a megölt vándorlót magához hálásra csábítván, a másnapi útnak való indulást még korán reggel sötétben elrendelvén, ezen már előre eltökélt szándékának könnyebb kivihetése végett testvér öcscsének baltáját, tulajdon vermelő kapáját és egy darab vasat mint öldöklő eszközöket magához véve, a szegény vándorlót a barátság és kisérés ürügye alatt, először is távolról háromszor fejbe ütni, azután a földre esettet a nála levő késsel többszöri szúrásokkal illetni, sőt a kiállított orvosi bizonyítvány szerint, hogy a megöletett meg ne ismertessék s e rettentő tette örökre eltemettessék, a már megölt vándorló testén elkövetett csonkitások részére tulajdoníttatván, öt a legnagyobb kínzások és irgalmatlanságok közt éltének legszebb virágzásában kegyetlenül meggyilkolni nem irtózott legyen, teljesen megezáfoltatnának, következőleg az ellene feladott, eltökélt és szántszándékos gyilkolási indulat bevalósodnék : a rabszemély e rettentő vétkeért, tulajdon büntetésül, másoknak pedig rettentő például a hóhér pallosa által szenvedendő halállal az élők sorából kivégeztetni rendeltetik, ennek hátramaradt javaiból a megöletett édes anyjának járó és 40 frtot tevő holt díjnak, úgy a bizonyítványok szerint, holt test megvizsgálásakor okozott, 44 frtra menő költségeknek kifizetésére megítéltetvén. A rabszemélyt védő ügyvéd e terhes ítéletet a törvény értelme szerint a tek. kir. táblára feljebbvitetni kéri. A följebbvitel megtörténik, de a kir tábla megerösité az ítéletet, úgyszintén ö Felsége is, mire az elítéltnek 1836. máj. 18-án az ítélet kihirdettetett, s az a három napi siralom- és bánatidöt kiállván, a hóhér pallosa által feje vétetett. A menet, mely a vesztőhelyre kisérte, a következő volt: 1. Két katona nyargalt elöl. 2. Az exequens biró lóháton. 3. Két katona nyargalt utána. 4. Hatlovas kocsin a legale testimonium. h. Mellette jobbról és balról egy-egy lovas katona. 6. Utána Öt hajdú egy sorban. 7. Négylovas kocsin a delinquens ; elöl a kocsis mellett egv hajdú, hátul a falu plébánosa, mellette egy hajdú. 8. A delinquens kocsi mellett jobb- és balfelöl öt-öt hajdú. 9. Az orvos egy kocsin. 10. Az orvosi kocsi után hat hajdú egy sorban. 11. Az egész menetet száz emberből álló parasztság zárja be.
