Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Kereskedelmi jog. A magyar kereskedelmi törvény alapján, tekintettel a nevezetesebb európai kereskedelmi törvényekre. [Könyvismertetés]

SZEMLE. Budapest, 1876. január l-jén. Igazságügyi törvényhozás. Az országgyűlés pihenőre tért a nélkül hogy eddigi működéséből az igazságügynek is jutott volna valami. A sok törvényjavaslat garmadában fekszik a jogügyi bizottság asztalán ; eddig azonban csak egyet tárgyalt, t. i. a fokozatos birói fizetésekről szólót. Ezt elvetette , mit helyesen cselekedett; hanem azért kár , hogy az üdvös munka után oly nagyon belefáradt, hogy újabb tettet nem jegyezhetünk fel felőle. Reméljük azonban, hogy az egyes referensek szorgalmasan végzik munkájukat és az új esztendő gazdag aratást látand e téren .is. Elégedjünk meg az eddigi negatív eredménynyel, azzal, hogy az említett javaslat elbukott és hogy a kormány a közigazgatási bizottságról szóló törvényjavaslatnak ez igazságszolgáltatás önállóságára és méltóságára sérelmes intézkedéseit az igazságügyminister ur interventiójára elejtette. Vajha e két negatív eredmény útmutatónak volna tekinthető, hogy merre nem fog a törvényhozás jogi dolgokban visszalépni. Az 1876. évi igazságügyi budget tárgyalása a képviselőházban. Az 1876. évi igazságügyi budget 1875. deczember 5-én és 6-án tárgyaltatván ; a pénzügyi bizottságnak általunk ismertetett (M. Ig. IV. k. 318. 1.) javaslatai változtatás nélkül elfogadtattak. Nagyobb jelentőséget a vitának az igazságügyminister és államtitkár beszédei kölcsönöztek, melyek nem csak az igazságszolgáltatás elleni szokásos panaszokat a kellő mértékre redukálták, hanem a mellett érdekes pillantást engedtek a meginduló t örvényhozási aktióra. E beszédeket főbb vonásaiban a következőkben közöljükPerczel Béla igazságügyminister: Igazságszolgáltatásunk állapota rendesen a költségvetés tárgyalása alkalmával igen szigorú bírálatnak képezi tárgyát, és én ezt csak természetesnek tartom, mert nem szenved kérdést, hogy igazságszolgáltatásunk igen sok hiányban és fogyatkozásban szenved, másrészről pedig az igazságügy annyi fontos köz- és magán érdeket érintvén, irányában nagy és indokolt az érdeklődés. Azonban, azt hiszem, túl szigorú lenne azon bírálat, a mely igazságszolgáltatásunk állapotát nem az e kormány által talált és senki által egyhamar meg nem változtatható körülményekre alapítaná. Nem az én csekély erőm, hanem az ország bármely tehetsége foglalja el e helyet, merem mondani, ez sem lesz képes egyhamar mindazon bajokat orvosolni, a mely bajok előttem is ismeretesek és melyeknek elhárítására törekedni kötelességem. Nem szabad szemünk elöl téveszteni mindazon fogyatkozásokat, melyek jelenleg léteznek. Felemlittetett tegnap és felemlittetett ma is, hogy anyagi törvények hiányában vagyunk. Én ezt bajaink, mondhatni, legnagyobbikának találom, mert oly országban, a hol sem a bíró, sem pedig az igazságot kereső közönség jogügyleteire nézve biztos irányt nem találhat, jó igazságszolgáltatásról szó sem lehet. Azonban én azt