Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/6 / 4. szám - A vagyon elleni büntettek és vétségek. A m. btkv. javaslatának 26-37. fejezetei

204 „hogy miután a javaslat minden büntetendő cselekményt meghatároz, egy r eatum meghatározásának mellőzésére nem elég az abból származó nehézség, hogy ennek alkat-elemeire nézve a tudományban és a bíróságoknál bizonytalanság uralkodik." Hogy tehát a kérdéses bűntett alkotó elemeire nézve sem a tudomány, sem a gyakorlat nem jutott megállapodásra: azt a tudósok e nagynevű gyülekezete világosan és leplezetlenül beismerte. Ez Olaszországban, és pedig napjainkban történik, azon országban, melyről a nemzeti tudományosság büszke öntudatával mondja Carrara: „Olaszországnak joga van a jelen nemzedéktől oly büntető törvénykönyvet követelni, mely megfeleljen történetedicsőségének; mert az nem büszke hir, hanem Európa valamennyi tudósaáltal elismert igazság, hogy a büntető jognak bölcsője Olaszország volt: itt született, itt növekedett s ötszáz éves haladásban itt fejlődött, a gyakorlat férfiai, a bölcsészek és publicisták félbeszaki tlan sorának munkássága által, akiknek neveit ma a halhatatlanság környezi." A belga büntető törvénykönyv tervezetének elkészítésével megbízott nagytudományu férfiakra is súlyosan nehezedett e nehézségek tudata, s egyátalán nem emeli a jogász öntudatát, ha e nagynevű férfiaknak előterjesztésében a következő szavakat olvassa: „A criminálisták igen messze állanak azon kérdés ismerésétől: mikor tekinthető a lopás bevégzettnek, s melv cselekvések képezik a lopás véghezvitelének megkezdését. De tanácsos-e törvényhozási intézkedés által kettévágni e nehézségeket? Tanácsos-e legalább azon mozzanatot kitűzni, mely által bevégzettnek tekintendő a bűntett? Mi azt hisszük, hogy a törvényhozónak a bírákra és az esküdtekre kell bizni e problémák megoldását, a kik a körülmények szerint fognak határozni. A kételyeket, melyeket nem oszlattak el az olasz és a belga tudósok, az észak-német szövetség, silletöleg a német birodalom kitűnő tudósainaks törvényhozóinak sem sikerült megszüntetni. Mint haladást említi ugyan a németek egy része, hogy a „constrectatio1'