Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - Az adósok jogcselekvényeinek megtagadhatásáról

41 vénykön} v hason szellemű intézkedéseire támaszkodva, azt ezélozták, hogy a hitelezőket adósaik üzelmei ellen megvédjék. A képviselőház jogügyi biztotsága elismerte, hogy az osztrák polg. törvénykönyv intézkedései korántsem elégségesek az emiitett veszély elhárítására, hogy tehát e téren tényleg reformra van szükség. Azonban sokkal fontosabbnak tartván azon időtájt az új csődtörvénynek gyors létrejöttét, minthogy azon nézetben volt, hogy abban az öt szakaszban foglalt, az austriai törvényhozás előtt még egészen ismeretlen joganyagnak, jelesül pedig annak a kérdésnek: mi számítandó a megtámadható jogcselekvények közé? beható tanulmányozása valószínűleg hosszabbb időt fog igénybe venni: ezt a kérdést egyelőre inkább egészen elejtette, alkalmasabb időnek tartva fenn végleges rendezését. És ezen egy esetben a halasztás valójában előnyére volt az ügynek, a mit azonban épen nem azért hozok fel, mintha a halasztást akarnám kodiflkatorainknak ajánlani; a halogatás ellenében gondolják meg kodificatoraink, hogy a jobb ellensége a jónak. Ha az első előterjesztés alkalmával elfogadják a javaslatnak érintett öt szakaszát, a hitelezők csak a csőd esetére nyertek volna védelmet, holott mint most átalában elismerik, e védelem feltétlenül és függetlenül a csődtől megadandó. Akkoriban tehát rendszabály alkottatott volna, mely később a gyökeres reform létrejöttének előreláthatólag tetemes akadályul szolgálhatott. Megjegyzendő továbbá, hogy azon időben a kérdéses viszony rendezése iránt a tudomány és a törvényhozások egészben véve még a „Gemeines Recht" álláspontját foglalták el. Alapul az „actio Paulian a"-t vették, tehát azon sajátságos nemét a dolus keresetnek, melynek feltétele, hogy az adós intézkedése által tényleg megrövidítette legyen hitelezőit és hogy a megrövidítés szándoka közvetlenül vagy legalább közvetve bizonyítható legyen ellenében. Ezen, bár némileg szélesbitett alapon áll fentidézett saját javaslatunk is. Nem lehet a viszonynak ezen irányú szabályzásától elvitatni, hogy le az utolsó részletekig következetes, átlátszó és egészében csak a jog átalános elveinek alkalmazása egy különös viszonyra. De agyakorlati élet azt mutatta, hogy orczátlan és lelkiismeretlen adósoknak a törvénynek még ezen rendszabályai mellett is sikerült menekülni. Ezen tapasztalatok folytán a tudomány és törvényhozás még mélyebben ható elveket kerestek fel a hitelezők érdekében; szerves egészbe ezeket először a német csödrendtartás (Entwurf einer deutschen Gemeinschuldordnung, 1873.) foglalta. Ennek vállain áll, ennek tapasztalataiból és botlásaiból is tanult, ezt is meghaladja az előttem fekvő ausztriai javaslat. Ezen tervezet az austriai igazságügyminister kezdeményezéséből és az ő szel-