Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A büntető törvényjavaslat tárgyalása. A képviselőház igazságügyi bizottságából

a sértett fél kivánatára indítható meg, e törvény szerint pedig nem, akkof is e törvény rendelkezései alkalmazandók. A 14-ik §., mely szerint a közönséges bűntetteknél a büntetés külföldön kiállott része mindig beszámítandó, vita nélkül elfogadtatott. A 15-ik §. kimondja, hogy „ha külföldön elkövetett cselekvényre a külföldi törvény a jelen törvény által el nem fogadott büntetést alkalmaz, az a jelen törvény szerinti legközelebbire lesz változtatandó." — Szilágyi a „legközelebbi" helyett „legközelebbi enyhébb"-et tenne.-A bizottság „legközelebbi" helyett „annak inkább megfelelö"-t tett. A 16-ik §• szerint, „ha a belföldi külföldön oly büntettet követett el, melyre e törvény mellékbüntetésként hivatalvesztést vagy a politikai jogok gyakorlatának^ felfüggesztését alkalmazza, e mellékbüntetés alkalmazása végett a bűnvádi eljárás az illető ellen mindig megindítandó. — Pauler indítványára a §. a mellékbüntetések elvének eldöntéséig függőben hagyatott. A 17., 18-ik §§-ok, melyek szerint belföldi más állam-hatóságnak sohasem, ausztriai csak saját hatóságának adható ki; más állam-hatósága által hozott büntető itélet a magyar állam területén nem hajtható végre, változatlanul elfogadtattak. A 19-ik §. kimondja, hogy „az országgyűlés s a delegatió tagjainak mentelmi jogára vonatkozó törvények s szabályok e törvény által nem érintetnek." — Horváth L. a „törvények és szabályok" helyett csak a „mentelmi jog"-ot kívánja tétetni. — Teleszky e rendelkezést az életbeléptetési törvénybe valónak tartja, s Szilágyi is vagy oda, vagy a bevezető intézkedések közé véli áthelyezendőnek. — Hodossy és Csemegi itt látják annak helyét, miután a személyekre nézve korlátozását foglalja magában a törvény anyagi dispositiójának.— Szilágyi megjegyzi, hogy itt nem személyek, hanem bizonyos cselekvények vétetnek ki az átalános dispositió alól. — A bizottság megtartja jelenlégi helyén a §-t Horváth módosításával. Szilágyi D. szükségesnek lát dispos itiót arra nézve, mi történjék, havalaki a tett elkövetésekor bel földi volt, de a büntetéskor külföldi, s mi megfordított esetben. Szerinte kimondandó volna, hogy első esetben a belföldi, utóbbi esetben a külföldiekre vonatkozó szabályok alá esik, utóbbi esetben kiadásnak természetesen nem lehetvén helye. — Csemegi és Pauler előadó azt hiszik, hogy a judicatura által minden nehézség nélkül ily értelmű interpretatio fogna a javaslat intézkedéseinek adatni; nem ellenzik azonban az indítvány elfogadását sem. A bizottság elvileg elfogadja az indítványozott intézkedésnek a törvénybe felvételét. Ezek után átment a bizottság a harmadik fejezetre, mely a büntetéseket állapítja meg. A 20-ik §-nál, melyben az egyes büntetésnemek soroltatnak fel, Pauler előadó mindenekelőtt azon principialis kérdést tartja eldöntendőnek, fenntartassék-e a halálbüntetés vagy nem ? A maga részéről a fenntartás mellett nyilatkozik. — Komjáthy szükségtelennek tart minden indokolást s a halálbüntetés eltörlését indítványozza. — Teleszky elismeri ugyan a trvhozás jogát e büntetés alkalmazására s azt, hogy a javaslat e tekintetben a legszűkebb körre szorítkozott, de mégis ellene nyilatkozik a halálbüntetés fentartásának. — Szilágyi a halálbüntetésnek, a büntetési rendszerbe való felvételét mindig összefüggésben levőnek találja az ország állapotaival, s ennélfogva concret kérdésnek tekintvén, azokat, kik reális okokat tudnak felhozni annak a büntetésnek jelen büntetési rendszerből kiirtása mellett kéri, ne vonják meg azokat a bizottságtól, s ne szorítkozzanak ily egyszerű kijelentésekre.