Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A börtönbüntetés a m. büntető törvénykönyv javaslatában

37Í Ha a fönnebb előadottakra visszatekintek, megvallom, alig tudok kétkedni a fölött, hogy a btkjavaslat szabadságbüntetési nemei a törvényhozás által el ne fogadtassanak. S ezen körülmény nem is igen aggaszt engemet. Hanem megtörténhetik még az is, hogy a btkjavaslat szabadságbüntetéseinek végrehajtási rendszere ellen, maga ellen az úgynevezett fogságrendszer ellen is kifogás fog tétetni azon okból, mert a jelenleg meglevő fegyházak, börtönök és fogházak nem felelnek meg egészen mindazon követelményeknek, melyek a progressiv rendszer tervszerű foganatosításához megkívántatnának, s az állam pénzügyi helyzetét tekintve, nem is igen van kilátás egyhamar arra, hogy a törvényjavaslat szerinti igényeknek megfelelő büntető intézetek létesíttessenek. De erre is meg lehet felelni. Ennek ellenében fel lehet hozni, hogy időleges fogyatkozások miatt oly rendszernek mellőzése, mely nem csak átalában előnyösnek, de különösen a mi hazai viszonyainkhoz leginkább alkalmazhatónak mutatkozik,*) s melynek behozatalára a törvényhozásnak épen alkalom kínálkozik : valóban ép úgy nem volna helyén, mint nem volna kívánatos, ha hasonló eset következnék be ahoz, midőn az ország megflzethetlen kárára, az 1843-ik évi btkjavaslatnak és fogságrendszerének, a tervezett börtönök költséges volta miatt, hajótörést kellé szenvedni. Ha e törvényjavaslat akkor elfogadtatik, s mint törvény végrehajtatik: Magyarország már régóta tíz kerületi börtönnel, 5000 zárkával és rendezett törvényhatósági börtönökkel és fogházakkal rendelkezik, s a börtönügy tekintetében az amerikai és európai államok sorában bizonyára ma a legelsők között foglal helyet. De minthogy e mű meghiúsult: fájdalom, még 33 év után is csakugyan ott állunk, hogy bizony a helyek, hol a vizsgálati foglyok tartatnak, és a szabadságbüntetések végrehajtatnak, sok kívánni valót hagynak hátra, s mint ilyenek nem csak hogy a vegyes fogságrendszernek foganatosítására átalában véve kévésbbé alkalmasak; de egészben véve, s eltekintve bármi rendszertől, még elégtelenek is, s az egészség és biztonság követelményeinek sem felelnek meg eléggé. Azonban ezen jelen állapot époly kevéssé szolgálhat a t.-javaslatbeli rendszer mellőzésének igazolására, mint nem szolgálhat azon körülmény, hogy az államkincstár talán ez *) Ha talán vannak is a javaslatnak egyes részleteiben oly nuance-ok, melyek a végrehajtás gyakorlása s a büntetés hatályossága szempontjából némi kifogás alá vehetők; de a gyakorlati alkalmazás rendszere majd elsimítja ezeket, — csak mielébb alkalmazásba vétethessék : ez a fődolog, a mi leginkább kivánatos! 2U*