Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A franczia bíróságok magánjogi gyakorlatából

354 Hogy ezen második ítélet, mely érvényben fentartja a kérdéses megszorító intézkedést, sokkal inkább eleget tesz a végrendelkező kétségtelen kívánságának, mint amaz első, mely ezt teljesen tekinteten kívül hagyta: arról úgy hiszem mindegyikünk meggyőződött a közölt eset elolvasásából. 2. Ducos 1871. július 25-én egy szerződésben, melyet egyenesen ajándékozásnak nevezett, egész vagyonának puszta tulajdonát, azaz a haszonélvezeti jog fentartásával Castets Marira átruházta, csak azt kötve ki magának, hogy „a megajándékozott az ö érdekében fáradjon és irányában odaadó szives figyelmet tanúsítson, mintha csak tulajdon leánya volna;" másrészt arra kötelezve önönmagát, „hogy Castets kisasszonyt házába fogadja és ott csalágtag gyanánt tartani fogja." Kevéssel ezen szerződés létrejötte után Castets M. Estrampes nevü egyénnel házasságra lépett. Ducos erre keresetet indított ellene, azt állítva, hogy alperesnö az ajándékozáshoz fűzött czélhatározásnak nem tesz eleget, miért ö hivatkozással a Code civ. 953. czikkére1G), az ajándékozást visszavonni akarja. A pau-i törvényszék, mely elé az eset eldöntés végett került, a Dúcot és Castets kiasszony között létesült jogügyletet ajándékozásnak tekinti ugyan, azonban annak visszavonása tekintetében felperes felfogását nem osztja. Felperes állítja ugyan, hogy a megajándékozott nem váltja be igéretét, azaz vonakodik nála lakni és öt a kikötés értelmében ápolni; a tárgyalás által azonban tisztába hozatott, hogy ezen vonakodás nem volt feltétlen, hanem hogy Castets Mari férjhezmenetele után kijelentette, miszerint csak úgy mehet Ducoshoz lakni, ha ez vele együtt férjét is házába fogadja; hogy férje ezen esetre saját szolgálatait is készségesen felajánlja Ducosnak, hogy azonban utóbbinak vonakodása esetében az adott igéret beváltása erkölcsileg lehetetlen és azért a törvény rendelkezéséhez képest hatálytalan volna. A törvényszék nem osztja felperesnek nézetét, mely szerint „Castets Mari midőn Ducosnak óvása daczára ezen házassági frigyre lépett, maga tette magának lehetetlenné ígéretének teljesítését," hogy megfelelöleg tűrnie kell az ajándékozás visszavonását, mert az 1871. július 25-én kelt szerződési okmány egy szóval sem emliti, hogy Castets Mari házasságra ne lépjen vagy férjének választásában korlátolva legyen; sőt a mennyiben oly kikötést tartalmazna, ez a Code civ. 900 czikk értelmében, az ajándékozásnak épségben I6) La donation entre cause d'inexécution elle aura été faitc. vifs ne pourrra étre des conditions révoquée que pour sous l.esqu e 11 es