Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 5. szám - A magyar határőrvidék telekkönyvelése és házközösségi viszonyainak rendezése

338 sitása, érdekeik megvédésére már elég megfontolással bírnának, avagy tévútra vezethetők ne lennének: úgy másrészről épen ezen fiatalkoruknál fogva az öregebbek s talán testileg is erösebbek által, gyakran önmagukat károsító szavazatokra birathatnak, sőt nem ritkán kényszeríttetnek. Ebből következik, hogy ezen rendszabály a műveletlen köznépnél szigorú felügyelete nélkül, csak perpatvarra szolgáltat alkalmat. E mellett kiválókig felemlítendő még azon körülmény, hogy azon, magában véve kifogásolhatlan rendszabály, mely szerint minden ilyen a házközösségi vagyon megterhelése vagy egyes részei elárusitásának létesítéséhez, a házközösségi szavazatképes tagok többségének hozzájárulása a bíróság előtt kimutatandó: mint már az eddigi tapasztalás megmutatta, számos visszaélésekre tág tért nyit ; minthogy ezen gyakran a közösség egész jövője felett határozó, kivált a házközösségi tagok számának nem ritkán előforduló eltitkolása által veszélyessé válható bizonyítványok eredeti kiállítása — a járási szolgabíró csak utóbb láttamozza — az átalában mint meg nem bizhatóknak ismert, s csak ritka esetben minden kifogáson felül álló községi elöljárókra van bizva. Összeköttetésben áll ezzel továbbá, a törvény szabványainak pontos alkalmazását akadályozó, s igy az egyesekre felette károsan kiható az a gyakorlat, mely szerint az egész házközösséget érdeklő és igy leginkább telekkönyvi ügyleteket tárgyazó beadványok, a fenébb érintett okból a közigazgatási járási szolgabiróságnál nyújtandók be, mely azokat láttamozva az illető telekkönyvi hatóságokhoz teszi át. Ennek nem is érintve a sürgős telekkönyvi ügyeknek nagy károsodással járó elodázását, az a természetes következése, hogy ilyen eljárás mellett telekkönyvi elsőbbségi jog biztos szervezéséről szó sem lehet, mert ilyen uton az csak a véletlenre van bizva, és sokan lehetnek, kik annak következtében már tetemesen károsodtak. A házközösségek ilyetén szoros értelemben való fentartása mellett, az egyes tagoknak még is szabad külön saját vagyont szerezni; sőt a fenemiitett 1874. évi horvát törvény 9. §-a világosan megengedi, hogy a ház feje is szerezhet külön vagyont, ha bebizonyítja, hogy az a közös vagyon kezelésén kivüli iparkodásának gyümölcse. Oly intézkedés ez, mely ha