Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A vagyon elleni büntettekről. Tanulmány, tekintettel a magyar büntető törvényköny javaslatára. [2. r.] A vagyoni bűntettek és vétségek a m. btk. javaslatában

34 lényegéhez tartozik, mint a dolognak elvétele, s ezért a rablás bűncselekményének eszköze első sorban az erőszak, mely a szemilyeséget legközvetlenebbül támadja meg. Az erőszakkal való fenyegetés csak utánképzése s másforma jelentkezése az erőszaknak, s ennélfogva nem lehet tágabb körű, mint az utóbbi. Az erőszak vis absoluta, az erőszakkal való fenyegetés vis compulsiva, amaz fizikai, ez lel ki kényszer; de mindkettő megegyezik abban, hogy tárgya csak a személyiség közvetlen megtámadása lehet. Ha tehát az erőszak csak a megtámadott személy élete vagy testi épsége ellen irányulhat, a mi a személy elleni fizikai erőszak fogalmából önkényt következik, ugy az erőszakkal való fenyegetés sem állhat egyébben, mint azon lelki kényszerben, mely az életet vagy testi épséget veszélyeztető fizikai erőszak kilátásba helyezése által idéztetik elő. Az oly fenyegetés, a mely tovább folytatva, rablási erőszakra nem vezethet, lehet ugyan eszköze bizonyos lelki kényszernek, de nem lehet rablás, nem lehet erőszakkal való fenyegetés. A midőn tehát a törv. javasl. 335. §-sa az erőszakkal való fenyegetést az oly fenyegetésre is kiterjesztette, mely által valakinek „vagyona tétetik ki súlyos veszélynek", ez által, nézetem szerint, túllépte az erőszakkal való fenyegetés természetes határait s a rablás fogalmát a zsarolás terére is átvitte. 2. A rablás fogalma kiterjesztésének kell tekinteni továbbá a 334. §-t is, mely szerint rablásnak tekintetik az is, ha a tetten kapott tolvaj a lopás véghezvitele stb. czéljából valamely személy ellen erőszakot vagy erőszakkal való fenyegetést használ. Hogy ezen intézkedés a rablás fagalmának következetes keresztülvitelén némi csorbát ejt, az kétségtelen; mert a dolog elvételével már bevégzett lopást az erőszaknak utólagos alkalmazása rablássá át nem változtathatja. Mégis igen nyomatékos indokok szólanak mellette ; azért ezen esetet a btk. többsége, jelesül a porosz, a lübeki, a badeni, a belga és a német btk vek, továbbá az 1843-ik évi javaslat a rablás fogalmával azonositották. Elméletileg a lopás bevégzésének sajátszerűsége indokolja ezen felfogást. A lopás ugyanis, mint láttuk, a dolog elvételével, az eltulajdonitási czélzatnak realisálása nélkül végeztetik be ; a tolvajnak tehát ahoz, hogy a lopásnak alaki bevégzése után az általa elérni óhajtott czélt is valósithassa, rendszerint a dolog elvitele vagy elhelyezése által még folytatólagos tevékenységet kell kifejteni. A mennyiben tehát a tettes vagy ezen tevékenységében vagy még magánál a lopás közvetlen cselekményénél tetten kapatván, ellenszegülésre talál: az erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés, melyet ilyenkor azért alkalmaz, hogy magát a lopott tárgy