Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 2. szám - A birósági hatáskör és a keresk. törvény

maztassék. Elvetését kéri majd alperes „illetőségi" kifogásának, jobb tudomása ellenére is azért, mert akkor 10 — 20 frtos ügyével törvényszék elé kellene mennie. Ha a közönség azt látja, hogy kereskedelmi törvény szerint csak a törvényszéki eljárás árán kaphatja meg pénzét, hajlandóbb lesz ezt az árt egyátalában meg nem adni annál inkább, mert megkapja polgári uton is pénzét. Nincs semmi, a mi bizonyosabb volna, mint az, hogy a Themis-féle szabályozás az életnek kisebb és ennélfogva gyakoribb és fontosabb ügyeiben rendszerint hatályon kívül helyezné a kereskedelmi törvény alkalmazásba vételét. Az ágyú nagyon szép dolog; de ha legyeket akarunk vele pusztítani, felsülünk vele. Ha lá tagu esküdszéket minden büntetendő cselekményre a legkisebb rendőri kihágásra is rendelünk, tűrhetetlen az igazságszolgáltatás. A láncz, melyet nagyon erősre csinálunk, megszakad saját súlya alatt. Nem látunk a Themis-féle szabályozásban semmi arányt az anyagi és alaki jog között. Nem fedik egymást a mi viszonyaink követelményeihez képest és így előrelátható, hogy a birói hatáskörnek a Themis kívánsága szerinti szabályozása esetén az alaki jog nehézkességén az annyira féltett anyagi jog', annak jogilag legérdekesebb részei (II. Rész), a praxisban consequenter praetereáltatni fog. Mondhatni ezt annyival inkább, mert a gyakorlati élet a gyorsaság ellentállhatlan erejével, a hol csak módjában van, a járásbírósághoz fordul. Aránylag kevés szerződés jő létre, melyben a járásbíróságot ki nem kötnék. Látunk járásbíróság előtt milliós ügyet. Hiába szólanak az ptkrts 93. §. b.) pontjának a törvényben léte ellen „elvi" okok: az érdekét per esetére biztosítani akaró közönség, leendő felperesek és alperesek akarják a járásbíróságot, és ezzel az akarattal szemben minden törvényhozó velleitásnak el kell némulni, kereskedelmi ügyletekről lévén szó, melyekben hál' Istennek „magasabb cultur - politikai momentum" közbe nem szól. Ha kikötés nincs, a gyakorlat megragad minden képzelhető és képzelhetetlen módot, hogy az ügy járásbíróság előtt folyjon. Leszállítja ajándék vagy csudálatos számvetés utján a keresetet 300 frtra; próbát tesz a kereseti összeg megosztásával, szükség esetén engedmény utján. „Munkadíjnak" (1868. 54. 93. k.) construálja a vételárt (locatio conductio operis); construál szörnyszülött jogutódlásokat. Es ha rabulistica utján czélt nem ér, kezd érvelni a „dolog természetéből", igy juttatva a járásbirósági hatáskörbe olyat, miről a 93. §. nem tud semmit (a bérletből kimozditás iránti kereset). Nem lehet megérteni, hogy a gyakorlatnak ezen áramlatával szemben, miként találhatott szószólót olyan kívánság, mely krajcáros ügyeket feltétlenül törvényszékhez utasit. Még pedig olyan ügyeket, melyekben mai napság törvény alapján