Magyar igazságügy, 1876 (3. évfolyam, 5. kötet 1-6. szám - 6. kötet 1-6. szám)

1876/5 / 1. szám - A bírósági szervezet kérdéseiről

I 2 irodáját képesség hiányában elhagyni kényszerültek; találunk közöttük gyógyszerész segédeket, oskolatanitókat, adószedőket, kik mesterségükbe belebuktak. . . Mi azután mind ennek ered­ménye ?.. . Ismerek egy békebirót, a ki magánpecsét alatti okiratban kimondja a férj és feleség közötti elválást és a ki azt hiszi, hogy érvényes jogügyletet létesített; hasonló esetek nem elszigeteltek. ... Ha pedig számtalan Ítéleteik indokolását tekintem és keresem nevetséges részeit, köteteket kellene összeírnom. . . . Egészen Páris kapujáig nehéz oly békebirót találni, a ki méltó volna e tisztségre." „Mit mondjunk — így ir B. ismét — azon békebirákról, kik nemcsak hogy jogi tan­folyamot nem végeztek, hanem kiknek kezében kinevezésök előtt a polgári törvénykönyv nem fordult meg". A mívelt Francziaországban ily jelenségekre vezetett a nem jogász béke­birák intézménye; nem várhatnánk-e mi még megdöbbentőbb eredményeket? Francziaországban egyébként e szomorú jelen­ségek alatt megérlelődött az a vélemény, hogy a békebiráktól is birói qualificatio követelendő, elannyira, hogy ennek meg­valósítása csak idő kérdése. Belgiumban, a hol a franczia tör­vényekből indul ki a törvényhozás, már ez új meggyőződéshez képest a békebiráktól teljes birói qualificatio követeltetik. Megjegyeztük, hogy a gyakorlati évek tekintetében kü­lönbséget kívánunk tenni a különböző fokú bíróságok között, de nem az elméleti qualificatio tekintetében. Sem többet, sem kevesebbet nem lehet a jogi professiók embereitől követelni, minthogy a jogi tanfolyam bevégeztével elméleti vizsgálatot (államvizsgálat, jogtudorság) és bizonyos évek elteltével gya­korlati vizsgálatot tegyen (ügyvédi vizsgálat). Ezek azután legyenek minél szigorúabbak. De nem vagyunk barátjai azon a napi lapokban ventilált tervnek, mely szerint minden maga­sabb birói rangfokozatra külön vizsgálatot kellene tenni. Ezen az uton nem lehet a tudományos szellem ápolására hatni, pedig ez volna a vizsgálatok főczélja. Nem vizsgálatokat, tehát újabb időrabló zaklatásokat kell teremteni, hanem mindenek­előtt lehetővé tenni a tudományos szellem érvényesítését, mert jelenlegi viszonyaink között, mikor a törvényszéki bírák meggörnyednek a munka alatt, mikor a budapesti kir. itélő táblán átlag egy-egy előadónak naponként két Ítéletnél vagy perdöntő végzésnél többet kell készítenie: a tanulmányok

Next

/
Thumbnails
Contents