Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - Franczia jogeset: a hivatalnok magánjogi felelőssége; 4000 franknyi kártérítés a letartóztatás körüli törvénytelenség miatt

87 az elfogatás, az értékek és irományok elkobzása, közigazgatási tények voltak. Egyik tény azonban, az ugyanis, hogy Haas-t tiz napig lakat alatt tartotta, a nélkül, hogy kihallgatta volna, nem tartozik a közigazgatás körébe ; ezen tény személyes mulasztást állapit meg. Tegyük fel már most, hogy a VIII. évbeli alkotmány 75. czikkelye még nem töröltetett volna el;" mi történik akkor ? A birói hatalom még a kormány engedélyével sem ítélhetett volna a közigazgatás körébe tartozó tények felett; a mi felett az engedély után Ítélhetett, az egyesegyedül a közigazgatási hivatalnok személyes mulasztása. Ez engedély már most nem szükséges, a bíróságok tehát közvetlenül ítélhet az utóbbi felett, de hatásköréből most is, mint előbb elvonvák a közigazgatási intézkedések. „A büntető perrendtartásra alapított semmiségi okot az alperes abban keresi, hogy ö mint közigazgatási hivatalnok nem volt rendelkezéseinek alávetve, hogy tehát reá nem áll azon szabály, hogy tartozott volna a letartóztatott egyént 24 óra alatt kihallgatni. Csak röviden utalok arra, hogy oly hatóság az államban, mely e szabály alól ki volna véve, nem létezik. Ennek indoka ben van a megtámadott ítéletben, mely kimondja, hogy a kihallgatás az elzárás megszüntetését vagy mielőbbi befejezését vonhatta volna maga után." Az államügyészség indítványának elfogadása mellett a semmitöszék a panaszt mindkét irányban vizszavetette és határozatát ekkép indokolta: „A mi az első panaszt illeti, tekintve, hogy a lyoni fötÖrvényszék, midőn Valentint a felperes irányában 4000 franknyi kártérítésre kötelezte, nem az elfogatásból keletkezhető kárt vette alapul; hogy épen ellenkezőleg elismerte azon egyén elfogatásának törvényességét, a ki az ellenséggel való Összejátszás gyanúja alatt állott; hogy a felperes részére megítélt kártérítés azon alapszik, hogy az elfogatást tiz napi elzáratás követett, mely idő alatt sem ki nem hallgatatott, sem a katonai vagy polgári bíróságoknak át nem adatott ; hogy tehát az ítélet semminemű közigazgatási intézkedést meg nem támad, és így a közigazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásának elvét, mint a panasz álütja, nem sértette; „A mi a második panaszt illeti, tekintve hogy Valentin az elfoga tásra a büntető perrendtartás 8. és 10. czikkelye által levén meghatalmazva, ezen jogát csak a törvények korlátai között gyakorolhatta, és így a felperest nem tartóztathatta le tiz napig, a nélkül, hogy kihallgatta és a nélkül, hogy a bíróságoknak át nem adta, hogy következésképen a lyoni fötÖrvényszék helyesen itélt, midőn a büntető perrendtartás megsértéséből származó kárban az alperest elmarasztalta: „Ez okoknál fogva a bíróság a semmiségi panaszt visszautasitandónak találta".