Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - Franczia jogeset: a hivatalnok magánjogi felelőssége; 4000 franknyi kártérítés a letartóztatás körüli törvénytelenség miatt

86 mihamarabbi szabadlábra helyezését vonták volna maguk után." Ezen indokokból Valentin ellenében az első bírósági ítéletet helyben hagyta; Gourlet tekintetében ellenben feloldotta, minthogy az utóbbinak az elzáratásra vonatkozó tényeiből magukból az elzárt egyénre kár nem háromlott. Valentin ezen utóbbi ítéletet semmiségi panaszszal támadta meg és azt azon okokból kérte megsemmisitetni, mert a közigazgatás és igazságszolgáltatás elkülönítése iránti törvények és mert a büntető perrendtartás 10. és 93. czikkelyei megsértettek. A tárgyalás f. évi augusztus 3-án tartatott meg a semmitöszék előtt. Valentin ügyvédje abból indult ki, hogy miután az elfogatást magát a közigazgatási hatóság törvényesen eszközölhette, az ebből keletkező panaszok jogszerűen nem a bíróságok, hanem a közigazgatási hatóságok által ítélhetők meg; ha pedig a bíróság mégis ítélt a panaszok jfelett, akkor a közigazgatás ügyeibe avatkozott, a közigazgatás egyik tényét vonta ítélőszéke elé, a mit nem tehetett, bárha a VIII. évi alkotmány 75. czikkelye el is van törölve, és a közhivatalnok ellen panasz emelhető a kormány engedélye nélkül is. Ezen ellenvetésekről igen határozottan nyilatkozott B 1 a n c h e, főügyészi helyettes; főbb indokait a következőkben vonjuk össze : „Mindenek előtt figyelembe veendő, mily tények miatt köteleztetett Valentin kártérítésre. A bíróság nem vonta öt felelősségre az elfogatás ténye, se a miatt, mert az elzárás körül szabálytalanságok merültek fel, hanem egyesegyedül a miatt, mert az illető egyén törvényes kihallgatása mellőztetett. Az eljárás alapját tehát nem egy közigazgatási intézkedés képezi, hanem a közigazgatási egyén személyes mulasztása. „Már az 1790-iki alkotmány biztosítékot nyújtott a kormány közegeinek, hogy nem fognak zaklatásból a bíróságok elé vonszoltatni. „Ancun administrateur, mondja a illettö törvény, ne peut étre traduit devant les Tribuneaux pour raison de ses fonctions publiques, á moins qu'il n'ayit été renvoyé par l'autorité supérieure, conformément aux lois." Ezen rendelkezést ismételte a VIII. évi alkotmánynak elhírhedt 75. czikkelye, és talán, ha az utóbbinak eredetét ismertük volna, nem vált volna annyira hírhedté. A nemzeti védelem kormánya 1870. sept. 19-iki intézkedésével megszüntette az idézett szabályt, és már most az előleges engedélyre a panaszemelés tekintetében nincs szükség, A vakmerő zaklatások ellen kü lön törvény helyeztetett kilátásba, mely azonban mindeddig nem létesült. Angliában is lehet a kormány* közegeit engedély nélkül bepanaszolni, de ha a panasz alaptalannak bizonyul, súlyos pénzbeli vagy egyéb büntetés éri a vakmerőt. „Mit jelent a VIII. évi alkotmány 75. czikkelyének eltörlése ? Azt jelenti, hogy engedély nélkül a bíróságok elé lehet vinni oly panaszokat, melyeket azelőtt csak a kormány engedélye után lehetett felhozni. De épen nem jelenti azt, hogy már most a bíróságokra tartoznak a közigazgatási tények bírálata, tehát azon tényeké, melyek az alkotmány szerint nem a bíróságok hatáskörébe esnek. „Alkalmazzuk ezen felfogást a fenforgó esetre. Teljesen különnemű tények miatt emeltetett Valentin ellen panasz. Ezen tények egy része, mint