Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv javaslata és a "Jogt. Közl." kritikája

so menyre, hogy az utóbb érintett két ministeri rendelet kibocsátása közti időben, a törvényszék a hitbizományi javakra nézve, a hagyatéki birókép illetékesen el nem járhatott, panaszlót jogai megóvása körül semmikép oly mulasztás nem terheli, mely az örökösödés'i eljárásnál lett teljes mellőzését igazolhatná ; a felterjesztő törvényszék mindamellett ezen ismeretes igénylő beidéztetése és meghallgatása nélkül, a hagyatékot a 13058/1873. sz. ministeri rendeletek kiadmányozásával egyidejűleg beszavatolta. De a törvényszék lényeges szabálytalanságot követett el az által is, hogy a netán ismeretlen érdeklettek hirdetményi beidéztetése iránt nem intézkedett; mert ha valamely hagyatékot illetőleg, a netalán érdeklettek, a bíróság előtt ismeretlenek, mely esetben a ptkrts 5G0. §. d) pontja értelmében az örökösödési eljárás hivatalból indítandó meg: az ily ismeretleneknek az 584'. §. szerinti tárgyaláshoz való beidéztetése másként, mint a ptkrts 576. és 594. §§-aiban előirt hirdetményi uton nem eszközölhető; s mert akkor, midőn egy hitbizomány, tehát esetleg több nemzedék jogaira kiható intézmény megszüntetése forog kérdésben, azon feltevés elvileg ki van zárva, hogy a hagyatéki bíróság, az összes netalán érdeklett örökösödési igénylök felöl biztos tudomással bírhat. Ezen felül a fenforgó semmiségi panaszban felhozott érdekeltségi kifogás, annyiban szintén alaposnak találtatott, hogy a 14749. sz. törvényszéki jelentésből kitünöleg M. V. törvényszéki bíró 1872. márczius 12-én, a mely napról a hitbizományi javakat igénylő kegyes alapítványok nevében beadott 4089. sz. kérvény keltezve van, az ezen alapok képviseletében jelentkezett presbyterium tagja volt, holott e körülmény a ptkrts 56-ik §-ának c) pontja s utolsó ídkezdése alá eső érdekeltségi okot képez. Az ügy ily állásában, miután b. Bruckenthál Gyulának az örökösödési eljárásnál törvényellenesen történt mellőzése a ptkrts 274. §-ában biztosított azon átalános jogtól, hogy a szenvedett sérelem orvoslását, felebbvitel utján kereshesse, meg nem foszthatja: Miután a 8563. sz. első bírósági végzésben, a hagyaték átadása, s az iratok áttétele tényének mellékes érintésén kivül, az átadási okmányok tartalmáról semmi részletesebb közlés, sőt az illető örökösök megnevezése sem foglaltatik, e végzés nyomán pedig panaszló késedelem nélkül a maros-vásárhelyi kir. törvényszékhez az átadási okmányok kiadásáért folyamodott, s a mint azok vele, a most nevezett törvényszék ez iránti intézkedésének megsemmisítése után közöltettek, az