Magyar igazságügy, 1875 (2. évfolyam, 3. kötet 1-6. szám - 4. kötet 1-5. szám)

1875/3 / 1. szám - A magyar büntetőtörvénykönyv javaslata és a "Jogt. Közl." kritikája

74 vitettek, és a ládából kirakatván, a végrehajtást szenvedettnek egyéb lefoglalt bolti czikkei közé elhelyeztettek, felperes tulajdona lenni megszűntek. Felperes ellenben azt vitatta, hogy az árúk nagyobb értéket képviselnek, semmint az utánvételi összeg, s ö az utánvétellel elküldött árúknak tulajdonosa marad mindaddig, míg azok szabályszerüleg az ö nevében a megrendelő részére át nem adattak; az első bíróság felperest keresetével elutasította, ellenben a pesti kir. ítélő tábla következőleg határozott: A neheztelt végzés megváltoztatásával felperesnek a kereseti árúkhozi igénye megállapittatván, azoknak a bírói zár alóli feloldása elrendeltetik, s a perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Mert: a tárgyaláson megjelent alperesek beismervén azt, miszerint a kérdésben forgó árúk felperes küldeményét képezték, s ezen beismerésükkel szemben s felperes tagadása ellenében be nem bizonyítván azt, hogy azok megrendelésekor a megrendelő meghatározta volna az alkalmat, melylyel azok elküldendők lesznek, vagy hogy a szállítmányról szóló fuvarlevél a végrehajtást megelőzőleg végrehajtást szenvedettnek kiszolgáltatott volna, az emiitett árúk az átadás jogi ténye hiányánál fogva végrehajtást szenvedett tulajdonába át nem mentek; végrehajtók pedig, tekintve hogy a végrehajtási jog megnyerése által még adósuk vagyoni jogainak egyetemébe jogutódjakép be nem lépnek, adósuk részére utánvétellel küldött tárgynak az utánvétel kifizetése melletti kiváltására nem jogosultak, mivel ezen tény az átadásra nézve szerzési jogügyletet állapitana meg, mely pedig hozzájárulása nélkül reá nézve érvényesen nem létesíthető; minélfogva felperes igényét a tárgyaláson megjelent foglaltatok ellenében ezen indokokból, a meg nem jelent alperesek ellenében pedig a vtk. II. r. 96. §. alapján, megállapítani kellett. Ezen másodbirósági végzés a kir. legfőbb ítélőszék következő végzésével helybenhagyatott: H. S. és B. L. részéről benyújtott 1874. évi május 11 én kelt felfolyamodás, — tekintve hogy nevezettek az 1874. évi január 2-án tartott tárgyaláson meg nem jelentek, a vtk. II. R. 134. §-a a) pontja alapján hivatalból visszautasittatik; N. L. részéről 1874. évi május 11-én 772. sz. a. beadott folyamodás folytán pedig a másodbirósági végzés, tekintve hogy az első bíróságnak 1873. évi november 11-én 1290. sz. a. kelt és az utánvételi összeg lefizetését meghagyó végzése felperesnek kézbesítve nem lett, az tehát ennek irányában jogerővel nem bir, ezen, ugy az abban felhozott okokból helybenhagyatik.